Így tűnt el egy fontos tantárgy a történelem viharaiban?

Nagyon szélsőségekre utalnak szerintem a válaszok. Ha elolvassuk úgy írtam habár talán túl röviden, hogy bizonyos mértékig oktatni dolgokat. Nem olyan volt a válasz, hogy nem oktatni mert...

Aki geológus szeretne lenni annak se kell először hallania erről az egyetemen, tanulhatunk erről valamennyit már általános iskolától kezdve is, de külön tantárgyként semmilyen nem szakmai iskolában nem oktatnám. Kihangsúlyozom: külön tantárgyként nem, de átfogóan igen. Elég nagy különbség.

Másik amire a kérdés se tér ki - most nem olvasom vissza - de asszem a cikk sem részletezi, hogy milyen oktatási szinteken és szakokon kellene. Ez szerintem az átfogó és fokozatos oktatással oldható meg jól és ahol nem konkrétan a szakmai oktatás része ott elég átfogóbban, de az viszont jó lenne valóban.

Visszatérve a geológusra hivatkozásra. Mondhatjuk nyilván a geológus megtalálja a hasznos ásványokat ezért tantárgy legyen. Akkor hivatkozhatunk a Klimatológiára mert az is fontos, hivatkozhatunk a Földtanra mert az is fontos és akkor legyen tantárgy a Vulkanológia is és legyen külön tantárgy a Meteorológia és legyen Klimatológia is. Legyen Talajtan óra meg Térképészet óra, legyen Oceanográfia óra, fontos még az Asztrofizika és Asztrodinamika. Kellene még Mezőgazdaságtudomány óra meg Biotechnológia és Genetika óra is, és jajj ki ne felejtsem a Geodéziát. Nagyon kell a Paleontológia óra is külön, Biokémia is, Antropológia is nagyon kell.

Gondolom érthető. Elvesznénk a sokféle tanórák között és a felsoroltak mind fontosak a maguk módján és közel sem teljes lista arról ami fontos. Nem lehet mindenből komplett tantárgyat csinálni akkor sem ha meg van a fontossága, mert képtelenség annyiféle tanórát megtartani. Valójában arra próbáltam utalni, hogy ezekről mindről és sok másról is érdemes lenne tanulni, minden oktatási szinten is, viszont a képzés szintjének és jellegének megfelelő mértékben.

Ebbe bőven beleférne a Magyar ásványkincs megismerése, de ehhez se kell egy külön ásványtan óra, beleférne a Földrajzba. Itt inkább az oktatás hiányosságáról van szó ha ezt nem tanítják. Őszintén szólva nem tudom, de nem lepődnék meg ha ma ez így van.

# 5 válaszban dq ha jól veszem ki az idézet helytelenségére utaltál, amivel maximálisan egyetértek. Idézném is az egyik mondatot mivel konkrétan nem igaz.

"Pedig a kövek fontosak, az ásványok nyújtják a periódusos rendszer alapját."

Sajnos nem valami jó az oktatás ha már egy egyetemi tanár (ha jól emlékszem a cikkből) ilyet mond. Ez pont fordítva van. A periódusos rendszer elemei nyújtják az ásványok alapját. Hozzátehetnénk az ásványok és más vegyületek alapját is. Egyetemi tanártól ez súlyos hiba ha én aki nem végeztem egyetemet csak ötvös szakiskolám van :D észreveszem. Mit várjunk a tanulóktól ha már a tanár is összekever dolgokat? Egyetemi tanároknak és társaiknak illene megérteni, hogy nem lehet ma már a sokféle tudományterületből bármit önálló tantárgyként bevezetni. Összevonni lehetne és kellene is és akkor a Földrajzba beleférne egy alap ásványtan. Meg ez meg az.

Ui.:

Ez nekem is feltűnt és nem tudom mennyire igaz: „Minden más országban komoly tananyag ez akár középiskolákban is!”

Az ásványtant nem gondolnám túl fontosnak az oktatási rendszerben. A biológia, földrajz, történelem sem igazán oda való. Nem azt mondom, hogy teljesen el kellene hagyni, de 1-2 hónapra beiktatni és utána elfelejteni. Akiket megfog egy bizonyos tárgy, azok mehetnek a későbbiekben szakirányú iskolákba. Beiktathatnánk az ásványtant, régészetet, csillagászatot , építészetet, a zenét ,de mindegyiket csak annyi időre, hogy a tanuló rájöhessen, hogy Őt ez érdekli vagy sem. Miért nincs az iskolában elsősegély nyújtás és önvédelmi oktatás ?

Ha belegondolok abba, hogy a korábban tanultakból mit tudok hasznosítani a mindennapi életemben, hát mint ne mondjak , eléggé kevéske. Amikor már szakirányban tanultam, akkora már rég nem szabadott volna történelmet tanulnom, hisz a szakirányom ezt nem igényelné.

Bár én már jócskán túl vagyok a tanulmányi időszakomon, de

akkoriban sokkal hasznosabbnak találtam volna, ha például elektromosságot , konyhai praktikákat , vagy Angol, Német nyelvet tanulhatok, a hülye Orosz helyett. A hitoktatást nem engedném meg alapfokú oktatási rendszerben, de beiktatnám az úszás oktatást. Mi a fenének futottunk a testnevelés órán. Azt nem kell tanulni. Futni mindenki tud, úszni már kevesebben. Alapfokon inkább az olyanokat kellene tanítani, ami az élethez szükséges, míg a felsőbb tanulmányoknál pedig olyat ami majd a leendő munkámhoz fog kelleni.

"Az ásványtant nem gondolnám túl fontosnak az oktatási rendszerben. A biológia, földrajz, történelem sem igazán oda való."

Mondjuk pont a biológia amire egyre növekvő szükség lesz. Biztosan nem hagynám el alapbóln

Egyre több orvosra, kutatóra és biotechnológiával foglalkozó mérnökre van szükség. A mérnökök is egyre gyakrabban kötnek ki olyan határterületen, ahol a biológia fontos lenne. Önmagában kevésbé hasznos, viszont kombinálva a műszaki tudományokkal, kb ez adná a jövő természettudományos mérnökeit. Persze nem hangsúlyosan a sokféle lexikális növény és állat rendszertan, mert abból szinte tényleg semmit sem lehet használni.

Én el tudnék képzelni olyan oktatási rendszert is, ahol mindenből van egy kevés és a tanárok feladata, hogy az egyes tanulókat egy adott szak irányába terelgessék, annak megfelelően , hogy mi fekszik jól a diáknak. Akár iskolai időben különféle szakkörökbe járatni a srácokat.

Mint például volt egy osztálytársam általánosban , akinek nagyon jól ment a szabadkézi rajz. A tanár ezt meglátta benne és próbálta szülőkön keresztül is valami grafikusi pályára terelni a gyereket. Nekem jól feküdt a műszaki rajz, de ahhoz nem értett a tanár, így engem nem lökdösött abba az irányba. Ettől függetlenül a magam esze után csak-csak műszaki pályán kötöttem ki. Későbbiekben a szakmai tanárom kiállt mellettem a történelem tanárral szemben. Nehogy már a történelem miatt ne tudjam azt csinálni, amihez jó érzékem volt. A történelem abszolút nem érdekelt, és mindig szarul álltam belőle.

Érdekes, hogy most felnőtt fejjel, meg habzsolom a TV-ben a történelmi ismeretterjesztő műsorokat.

Amiről itt szó van (e kérdés kapcsán), az nem egyéb, mint annak a problémakörnek a vizsgálata, hogy a fejlődéssel egyr több a megismerni való, miközben e célra azonos kapacitás (gyerekagy) áll rendelkezésre.

Az emberi befogadóképesség egyfelől felülről limitált, másfelől van egy reakciósebessége, ami szintén felülről limitált. Éppen ezért alapkérdéssé vált az, hogy mit és miként tanítsunk. Ráadásul ez erősen függ a társadalmi közegtől, ahol a tanítás zajlik. Annyira, hogy ha mondjuk egy zseni kitalálná, mit és hogyan optimális tanítani, és ha ez mondjuk tökéletes lenne Magyarországon, biztos, hogy hibás az USA-ban, vagy Angliában, pláne a Távol Keleten.

A pedagógusok körében ez alapigazság és nyilvánvalóság. Ennyit a dolog elméleti vonulatáról.

Van azonban itt egy nem kevésbé fontos dolog, a gyakorlat, amit viszont a mindenkori politikai vélemény alapvetően befolyásol. Konkrétan itt Magyarországon e pillanatban annyira rossz az oktatás, hogy ennél nagyságrendekkel fontosabb dolgok is katasztrofálisan állnak (ettől egy ásványkutatónál természetes, hogy az ásványok nem tanítása nagyon fáj).

Tantárgyak kialakítása, a tananyagok összeállítása egyáltalán nem triviális feladat. Akkor se, ha csak a tudományra kéne koncentrálni egy szerkesztőnek. De ha ebbe még ütődött politikusok is belepofáznak, akkor a megoldás gyakran lehetetlen. Csak valami zagyvaság jöhet ki belőle (mert ezt engedélyezik).