Miért kell ebben a kategóriában túljátsszani a szerepet?

Magam részéről:

Igyekszem pontos lenni, és a hülyeségeket mindíg helyére tenni, mert szerintem a féligazság mellé rakott hülyeségnél nincs kártékonyabb dolog.

Igyekszem a természeti alaptörvények minden felvetés feletti primátusát követni, amíg meg nem győznek az ellenkezőjéről úgymint: Energia és tömeg megmaradás, impulzus és perdület megmaradás, Maxwell egyenletek, TD 1,2,3 alaptörvény és hasonlók.

Ezeken az alapokon állva vizsgálom a felvetések tartalmát, meglehetős szkepticizmussal.

Gyűlölöm az áltudományokat és az ostoba porhintést. (ingyen energiától az örökmozgókig)

És végezetül kifejezetten ellenszenvesek az olyan álkérdések, amikben a kérdező a saját hülyeségének kereteit kívánja ráhúzni a válaszadó gondolkodására. ilyen kérdések általába implicit feltételezéssel indulnak, amiket legszivesebben kitiltanék, ha én moderálnám ezeket a kérdéseket. pl : Hogyan lehet örökmozgót építeni kérdésben "benne van" hogy "lehet" pedig nem....

Külön kategóriát képeznek a hibás feltevéseken vagy az axióma rendszer tagadásán alapuló kérdések, amelyben a kérdező látszólag értelmesen kérdez és indokol, azonban a gyakorlatlan érdeklődő teljes mértékben hihetőnek tartja és megragad a fejében. Az ilyen kérdéseket kifejezetten kártékonynak tartom, mert a hipotetikus felvetésekből csak hipotetikus válaszok születnek. Azt gondolom, a tudomány lényege, hogy axiomatikus alapokról logikailag egymásra épülő szabályrendszereket alkotunk és ezekkel az elméleti modellekkel írjuk le, közelítjük a valóságot. tehát, hogy egy idevágó klasszikust idézzek: "Tudománytalan tolog lehetetlenségeket feltételezni". (Isaac Asimov)

Ezen a szinten innen kell kiindulni. Egy egyetemi mérnöki vagy természettudományi (nem teológusi) diploma után - amennyiben a kérdező komolyan gondolja és legalább a saját diplomás szintjén alátámasztja a hipotézisét , hajlandó vagyok én is elgondolkodni rajta, mert az értelmes ember nyitott az új axiómarendszerekre, amik - miért is ne - lehet precizebb pontosabb leírását, modelljét adják a valóságnak. Ezt tartom a megértés útján való haladásnak. De amíg csak úgy valaki odapöccint pár sor butaságot mindenféle megalapozás nélkül, addig ugyanezen a szinten el kell utasítsam: a tudomány nem hit kérdése. lehet hinni az örökmozgóban meg az ingyen energiában, attól az még nem lesz.

Bocsánat, az idézet csak pontosan jó:

"Tudománytalan dolog lehetetlenségeket feltételezni" (Isaac Asimov)

megbotlott az ujjam, bocsi.

Hát igen, a tudomány már csak olyan dolog, hogy mérésekből, kísérletekből logikus következtetésekkel tár fel összefüggéseket, amelyekből aztán modellt alkot. Lehet persze olyan témákról is elmélkedni, amivel a tudomány is foglalkozik, de ha a tudományt érintő kérdésről van szó, akkor tudományos alapon célszerű folytatni a diskurzust, tehát ha valaki olyan dolgot tételez valósnak, amit nem tud igazolni, akkor abba nem hogy bele lehet kötni, de rá is kell világítani, hogy elszakadtunk a tudományosságtól.

> Holott egy Einstein is már mikor beszélt gravitációs hullámokról, aztán mostanáig bizonyítani se lehetett.

Einstein ezzel egy hipotetikus jelenséget írt le. Nem csak úgy gondolt egyet, hogy mi lenne, ha lenne ilyen is, hanem a relativitáselméletéből, mint modellből következtetésként vetítette előre ezeknek a létezését, amiknek a tényleges megfigyelése megerősítheti az elmélete helyességét.

A különbség egy átlagos GYK-s „elmélkedő” és Einstein között, hogy míg ez előbbi legtöbbször hiányos ismeretek birtokában azzal a céllal vet fel különböző „elméleteket”, hogy azzal felrúgja a fizika jól ismert elméleteit, míg Einstein jól ismerte a fizikát, nemcsak egyetemi szinten, hanem korának aktuális eredményeiben is naprakész tudása volt. Nem akarta sutba vágni az addigi fizikát, pusztán olyan jelenségekkel foglalkozott, amelyek nem voltak magyarázhatóak az addigi elméletekkel, és pont az volt benne a pláne, hogy kizárólag ezen kísérletileg többször igazolt eredményekből építkezett – kvázi ő volt, aki igazán komolyan vette ezen kísérletek, mérések eredményeinek helyességét – és ennek nyomán állított fel konzisztens elméleteket, aminek csak kvázi mellékterméke volt az, hogy az addigi elképzelésünket néhány fizikai fogalomról felül kellett vizsgálni.

Ha röviden akarok fogalmazni, az a különbség egy átlag GYK-s elmélkedő, meg Einstein között, hogy Einstein mindvégig a fizika módszertanának keretein belül munkálkodott, míg egy átlag GYK-s inkább csak fantáziálgat, mindenféle mélyebb ismeret nélkül.

Én úgy látom a "természettudományok" kategóriában vagyunk. A természettudományos gondolkodásnak van egy szabályrendszere. Mégpedig az alapvető szabályrendszer a "Tétel-bizonyítás" (állítás-bizonyítás). Léteznek ún. sejtések amiket jelenleg nem tudunk bizonyítani de ezeknek is megvan a maguk szabályrendszere, hogy mik tekinthetőek sejtéseknek és mik nem. Ezek olyan dolgok lehetnek amelyek valamilyen szinten következnek a meglévő elméletekből. Nem lehet sejtés olyan "állítás" amelyik szembe megy az alapvető axiomarendszerekkel (pl. amit Walter_Dornberger írt, annyi kiegészítéssel, hogy én belevenném még a kvantum fizikát is, illetve TD3 kapcsán a statisztikus fizika eredményeit, mert jelenleg úgy tűnik azok is igazak minden körülmény között, illetve a tömeg esetén az Eötvös által meghatározott súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciájának elvét). Szintén nem lehet sem sejtés sem állítás az amelyik az alapvető (elfogadott) axiomarendszerrel olyan szinten szembemegy, hogy alapvetően sérti azokat. Valamilyen szinten lehet vitatkozni egyes elméletek helyességéről pl. a fénysebesség határsebesség jellege, vagy azon, hogy miért pont annyi a fénysebesség amennyi (azaz mik a vákuum alapvető elektromágneses jellemzői), azonban ezeket a vitákat a tudományos viták szabályai szerint kell lefolytatni, illetve az állítások nem mehetnek szembe a megfigyelésekkel. Pl. visszatérve a fényre hibahatáron belül magyarázni kell tudni a Michelson-Morley kísérlet eredményeit. És egyre inkább úgy tűník, hogy magyarázni kell tudni a gravitációs hullámokat is. (ez most fizikai példa volt). De nézhetünk kémiai, matematikai, biológiai példákat is (pl. a citrátkör úgy tűník minden aerob szerveztre igaz). Vagy például a geológiában a Steno törvény általánosan igaznak (axiomatikus) bizonyul (és így tovább sorolható a végtelenségig).

Minden más ami nem felel meg ennek a szabályrendszernek nevezhető bármi másnak csak természettudománynak nem. Ezeknek a kérdéseknek a helye szerintem a ezotéria, vallás (hit) stb. témakörben a helyük.

Ez a tudomány rovat. Ha kérdésre választ írsz, akkor minimum alátámasztod érvekkel ,bizonyítékokkal, ezzel megelőzve rengeteg meddő vitát. Vagy éppen nem meddő, még több ismeret cseréjét, közreadását eredményező vitát kezdeményezve (nyomatékosan felhívnám a vita és vitatkozás közti különbségre a figyelmet).

Itt a kérdésre a "szerintem nem" az értéktelen válasz.

Reklám megvan a "demiért" hülyegyerekkel?

Na itt végtelenségig lehet húzni a demiért-válasz ciklust.

Ha egy kérdezőnek van egy bizonyos területen kérdése, azt megválaszolva hasznos vagy, de ha az adott területhez esetleg még plusz információt is tudsz hozzászúrni, valószínűleg még hasznosabb.

Ismétlem, ez a tudomány rovat. Ez szerintem ELVÁRJA a szabatos fogalmazást. Mivel nem az ELTE belső levelezése azért közérthetően, de normálisan kifejtve.

Akinek ez nem tetszik, olvassa inkább a Blikket.

Biztosan sokat fog belőle tanulni.

UI: miért van az az érzésem, hogy a kérdező az a vissza-visszatérő hozzászóló, aki hasznosságát eddig itt a tudomány rovatban azzal próbálta bizonyítani, hogy mindenkit okoskodónak minősít, aki nem keni el fél sorral a válaszát?

E téren nagyon sok kérdés típus és válasz típus megkülönböztethető amiknek összetevői lehetnek a hétköznapian ismert, tudományos körökben ismert, újonnan kutatott de még nem tisztázott területek, valamint a még csak afféle tudományos tippelések területén fekvő elméletek.

Ezekből sok kombináció tud keletkezni hogy egyik típusú kérdésre melyik másik típusú válasz érkezik. Nyilván érdekes megpróbálni a fénysebesség túllépéséről beszélgetni akár hétköznapi akár a legszigorúbb tudományos keretek között, de végső soron mindkettő majdnem ugyanolyan értékű hiszen a bizonyítékok nincsenek meg róla. Lehet elég lesz felfedezni a gravitációs hullámokat és megint "újabb relativitáselmélettel" bővül a tárház.

A lényeg hogy minden kérdést eleve a tudomány mai bizonyíthatósága tekintetében kezeljünk, vagy azon túlmenő területként. Beszélni mindkét témában érdemes hiszen a tudomány se csak a meglévőt ismételgeti és ahogy tudósok is foglalkoznak határterületekkel ugyanígy a mi is megtehetjük.

Hozzátehető hogy a nagyon új és/vagy még tisztázatlan területekről is lehet egyszerűen és különféle nagyon komplett tudományos keretek között beszélni, mindkettőnek meg van a maga értelme csak ne keverjük a kettőt.

Hasznos lenne továbbá a még általánosan nem bizonyítottra adott válaszokat nem úgy felosztani, hogy ha képleteket mutatunk az helyes míg az elmélkedés helytelen, hiszen új területekről van szó és itt a bizonyítás még tulajdonképpen nincs meg tudományosan így nem is várható el. Így az ilyen beszélgetések célja se kellene a bizonyítás legyen.

"Így az ilyen beszélgetések célja se kellene a bizonyítás legyen."

Hát amit még nem bizonyítottak, azt tutira nem mi, itt fogjuk. :)

Viszont érveket, ellenérveket azon is érdemes lehet ütköztetni. Nem csak az olvasói, maguk a vitapartnerek is okosodhatnak vele.

Vannak néha ratyi személyeskedésbe vesző ego-viták, de azért akad itt az oldalon nem kevés nagyon érdekfeszítő és roppantul kiszélesedő vita, akár egy egyszerű kérdésből kiindulva.

Szóval még az sem mondható, hogy a tudományok rovatban a kérdés szó szerinti megválaszolásától adott területen elkalandozó vita off lenne. Gyakran értékesebb tartalmakat hoz, mint a sima válasz.

"Ilyenkor gyakran előkerülnek olyan válaszolók, akik úgy állnak a témához, mintha valami tekintélyes konferencián lennénk, ahol bohócnak számít valaki, aki nem tudja igazolni az állítását."

Nézd, a múlt század 60-as éveiben Peter Higgs-en kívül volt még vagy három tucat fiatal fizikus, aki komolyan elmélkedett arról, hogy az elemi részecskék tömegének eredetét megmagyarázza.

És a fiatal Higgs jól viselte, hogy bohócnak nézték. És mindenüve elment, ahova meghívták, még akkor is, ha tudta, hogy kacagni fognak rajta. A harmincas éveiben járt éppen akkor. És a többiek is jól viselték többé kevésbé.

De erre már csak az olyan vén trottyok emlékeznek mint én is vagyok.

Az öreg Higgs szerencsére megérhette, hogy az elmélete a gyakorlat által igazolást nyert. És most már nem kacagnak rajta. Mert kiderült, hogy a három tucat elmélet közül az övé a legjobb.

De ehhez az igazán nagyok hozzá vannak szokva. Itt lehet elmélkedni, és teóriákat felállítani. Az elme szabadon szárnyalhat És majd a gyakorlat megmondja, hogy ki mondta meg a tuttit. Nem sértődik meg ezen senki.

Hogy mondjak még egy példát Stephen Hawking Az idő rövid történetében nem átallotta leírni, hogy a fekete lyukakkal kapcsolatos elméleti számításainak kezdetén, bizony voltak olyan levezetései, amelyek végső egyenleteinek némelyikében az idő "visszafélé telt". És nem vetette el azonnal, mert amúgy a levezetés matematikájával nagyon elégedett volt.

Szóval tévedni emberi dolog.

Elmélkedni is.

És az elméleteket kritizálni is.