Ha az űrszondák képesek megközelíteni a tőlünk 200 fényévnyire található bolygókat lefényképezni min 10 éven belül akkor ez emberek hogy nem élhetik túl ezt?

Honnan vetted, hogy urszondak eljutottak ilyen messzire...?

Totalis katyvasz amit irsz: 10 even belul odaernek 200 fenyevre, meg vissza? A fenysebesseg 40-szeresevel, ugye?

Es mi koze mindennek ahhoz, hogy az emberek tulelhetik-e ezt vagy se? Az urszonda se enni-inni, se lelegezni nem akar, az emberek meg hat igen...

Nem közelítik meg, és nem a bolygót fényképezik közvetlenül.

Az exobolygók méretét, tömegét, és keringési adatait interferometrikus mérések sorozatával állapítják meg.

- - - - - - -

Most még nagyon úgy néz ki, nem fog 10 éven belül egyetlen szondánk sem 200 fényévnyi távolságra eljutni.

- - - - - - -

Egy űrszonda nem eszik, nem iszik, nem lélegzik, és a kozmikus sugárzást is jobban bírja mint egy ember.

Jelenleg ember által készített űreszköz még a Naprendszert sem hagyta el, nem vohgy fényéveket utazott volna...

10 év alatt 200 fényév pedig lehetetlenség. Azaz... állandó 1g gyorsulással 70 év alatt négymillió fényév távolságra juthatunk. Azonban ez a 70 év az űrhajó saját idejében értendő, a relativisztikus idődilatációt figyelembe véve. Ezalatt a Földön négymillió év telik el (a jó öreg időparadoxon...)

De ha feltételezzük, hogy lehetséges lenne a fénysebesség többszörösével haladni és 10 év alatt 200 fényévet megtenni, a szükséges gyorsulást élő szervezet nem bírná ki. Automatákat lehet olyan terhelés elviselésére építeni (a Venyera szondák pl. működőképesek voltak a vénuszfelszíni körülmények között is), melyek az ember számára azonnali halált jelentenek...