Az ember miért alakított ki magának egy olyan világot, ami ellentétben áll az emlősök, sőt talán úgy összességében az állatok természetével?

A kérdésfeltevésben írt dolgok nem igazak.

A legelő állatok a napjuk elég nagy részét táplálkozással töltik, nem csak 2-3 órát. A kérődzők még a nappali pihenőidejük, ill. éjszaka is rágnak, mivel felöklendezik a félig megemésztett táplálékot, és újra megrágják.

A húsevők azok, amik kevesebbet mozognak, mert a hús a növényhez viszonyítva hatalmas tápértékű és könnyen emészthető étel, így a ragadozók azért soványak, nem olyan gömbölyűek, mint a növényevők, mert kevés bél szükséges a kevés táplálékhoz. Ha pedig nem éhesek, akkor pihennek, hogy spóroljanak a kalóriákkal, ne égessék el, ha nem muszáj.

De az emberszabású majmok vagy nagyobb részben, vagy teljesen vegetáriánusok, ezért rengeteget kell "dolgozniuk" a napi betevő megszerzésével.

"A nyugati gorillák táplálékában sok a gyümölcs, a keletiek inkább leveleket, rügyeket esznek. Napjuk nagy részét táplálkozással töltik. Hajnaltól délig esznek, ekkor a felnőttek egy kicsit pihennek, a kölykök pedig játszanak. Az evést délután folytatják, majd alkonyatkor a földön fészket építenek gallyakból és levelekből, és abban töltik az éjszakát."

[link]

Az orángutánok kb. ugyanígy.

A csimpánzok átlag napi 7 órát esznek (ill. keresgélnek ételt), de a többi idejükben is tevékenykednek, egymást bolhásszák, társas életet élnek, a fiatalabbak játszanak.

Amikor az emberek még éheztek, akkor ők is sokkal többet aludtak, hogy ne éhezzenek meg olyan gyorsan. A két világháború közti magyar szociográfiákban és visszaemlékezésekben gyakran megemlítik, hogy télen, amikor nem volt mezőgazdasági munka, azaz nem volt pénz (a szegényebb rétegnek), olyankor napi 12-14 órákat is aludtak (ameddig sötét volt), mert ameddig aludtak, addig nem érezték az éhséget.

Manapság már a többségnél nem merül fel az élelmiszerhiány, élelemkereséssel se kell annyi időt tölteniük, mint az ősembereknek, így ráérünk elfoglalni magunkat, és arra se kell figyelemmel lenni, hogy ne pazaroljuk feleslegesen a bevitt tápanyagot.