A középkorban mikor még több tápanyagot tartalmaztak a gyümölcsök-zöldségek, az ízük is jobb lehetett?

A középkorban sok zöldség, gyümölcs genetikai okokból nem volt olyan finom, mint később. A legjobb ízt a középkor után érték el.

A murok lila volt

[link]

A görögdinnye már édes volt, de nehezebben ehető, ahogy a késő reneszánsz festmény mutatja

[link]

De például a barack addigra már édes és nagyobb lett, 1600 körül már volt finom barack, igaz, inkább Kínában ismerték.

"Kiváló ízük volt. Gyermekkoromban a 80-as évek elején..."

640 éves teccik lenni?

A gyümölcsök és zöldségek sokféle változáson mennek át az idők során. Egyesek természetes változások, másokat az ember idéz elő. Közülük egyeseket jól, másokat rosszul. Tehát ne akarjunk általános megállapításokat tenni. A festmény sem mértékadó, míg nem tudjuk, mit akart a művész ábrázolni. Rengeteg torz ember szerepel a festményeken úgy, ahogy nem néz ki ember. De meggyőzőbb, ha másik festő képét nézzük meg a korból. Aki másképp festett. Jobban a maihoz hasonlót.

És igen, a génmanipuláció kétélű. Egyfelől nagyon hasznos. Másfelől, ha nem tisztáztuk a pontos hatást, nagyon káros is lehet. A génmanipuláció elleni (okos) tiltakozás nem minden génkezelés, hanem az ellenőrizetlen, vagy nem megfelelően ellenőrzött esetek ellen.

A mai gyümölcsök közül jó néhány lehetne ugyanolyan ízes, de ez több munkát igényel. A benyomás azért alakul ki, mert a piacot ellepi az igénytelen és olcsó tömegárú, amely seízű is persze. De ugyanazt lehet kiválóan is csinálni.

"A középkorban mikor még ..."

"Gyermekkoromban a 80-as évek elején..."

"Miként az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát."

Ez nem teljesen igaz. Részben igen, mert jelenleg a nagytermelők eltúlozzák a nitrogén használatát, plusz rengeteget öntöznek, így a termények szövetei lazábbak lesznek, a sejtek nagyobbra nőnek, sokkal magasabb lesz a víztartalom. Vagyis, kb. ugyanaz lesz az eredmény, mint ha egy ismert ízű üdítőitalhoz még vizet keverünk.

A dolog másik része:

A '80-as években azok a fajták voltak elterjedve (még Ny-E-ban is bizonyos mértékig, de nálunk meg főleg), amik kiváló ízűek voltak. Mivel a szelektálás egyik legfőbb irányvonala - a kinézet mellett - az íz javítása volt.

Az utóbbi években Ny-E-ban a nemesítés során az íz egyáltalán nem tényező. Ha véletlenül jó ízű lesz, az jó dolog, de ha nem lesz jó ízű, hát ez van, majd ezt eszi a nép.

Már a magyar nemesítésnél se annyira fő cél a jó íz, de egy bizonyos mértékig még odafigyelnek azért.

Viszont a nagytermelők gyakran nálunk sem a magyar fajtákat használják, hanem a nagyüzemi módszerekkel sokkal nagyobb termést adó, sokkal ellenállóbb, és sokkal jobban tárolható külföldi fajtákat. A nép azt is ugyanúgy megveszi, akkor meg miért ne. A mai fiatalok 90 %-a még életében nem kóstolt mást, ehhez vannak szokva.

A kiírt kérdésre:

A középkorban garantáltan nem voltak olyan jó gyümölcsök, mint az 1980-as években. Még olyanok se, mint most.

Már csak azért sem, mert akkoriban nemesítés szinte egyáltalán nem létezett, inkább csak simán szelektálták a maguktól előforduló változatokat. Az erre ráérő papok is inkább csak a XVIII. sz-ban kezdtek nemesítéssel foglalkozni. Akkortól kezdett igazán javulni a gyümölcsök íze.

Azt még kihagytam tegnap, hogy a középkori gyümölcstermelők 99 %-a egész életében nem látott oltott gyümölcsfát. (Nem tudom, csak gondolom, hogy 1-2 ember azért már rájött az oltásra akkoriban. De hogy elterjedve nem volt, az biztos, mert még a XX. sz. elején is rendkívül kevés ember értett hozzá.)

Oltás nélkül meg nem tudták igazán terjeszteni a jó fajtákat, így a további szelektálásnak is útját állta, hogy kevésbé jó alapokról indult.

2 lehetőségük volt akkoriban:

- Sarjadzó fákat gyökérsarjról szaporítottak. Ebben az esetben nem alakultak ki jobb változatok, többé-kevésbé ugyanazok az ízek maradtak, és csak a ritka magról szaporítás hozott javulást lassacskán.

- Nem sarjadzó fákat a magok elültetésével szaporítottak. Ez meg nem garantálta, hogy az új fák ne teremjenek rosszabb minőséget, mint az anyafa. A legtöbb ember elültetett pár magot, aztán lett, ami lett. Azt csak kevesen tudták megcsinálni, hogy elültettek 100-at, és a legjobbakat hagyták meg. Ilyen módon a fajtajavításban a 2 lépés előre, 1 hátra ment. Vagy még inkább a 10 előre, 9 hátra. 50 évente tudtak egy kis lépést tenni a minőség javításában, nem 5 évente, mint az újabb korokban.

Ezért nem tudtak a XX-XXI. sz-i minőséghez hasonlót előállítani a középkorban.