Ha minden égitestnek van tömegvonzása, akkor miért tágul az univerzum, miért nem zsugorodik?

De van köze hozzá. Gondold úgy el, mintha kezdetben belerúgnánk egy labdába, ami darabajira kezd esni miközben egyre jobban távolodnak egymástól a kezdőlökés miatt. Emelett az egyes részek még vonzzák egymást a tömegvonzás miatt. Az, hogy milyen lesz a kimenetele a folyamatnak (tovább távolodnak, vagy távolodnak, de egyszercsak megáll), a kettő arányától függ (milyen erős a kezdőlökés, milyen erős a vonzás).

A kezdeti ősrobbanás erejétől. Ami erősebb, mint a részek közötti gravitáció. Gondolj egy felrobbant bombára, hiába vonzzák egymást a bombadarabok, ez kevés.

5.-nek van igaza, az ősrobbanás energiája az, ami miatt az anyagi részecskék szétlökődtek nagy sebességgel, aminek a lendülete még jócskán tart. A folyamat közben elméletileg számos anyagcsomó egyesülve gravitációval rendelkező égitestek formájába rendeződött, ami nagy valószínűséggel sántít, mert amennyiben a végtelen semmibe kilökődik végtelen mennyiségű anyag, annak kb úgy kéne kinéznie, mint egy felrobbanó tűzijátéknak. Ha nincs közegellenállás, akkor nincs lehetőség, ok arra, hogy az elemi részecskék bármiért is örvénylő mozgásba kezdjenek, érintkezés nélkül a legkisebb elemnek is távolodnia kellett volna egymástól. viszont ha visszatérünk a logikus rendszerhez, és túllépünk ezen az ellentmondáson, akkor a lendületnek előbb vagy utóbb el kell fogynia még akkor is, ha a semmi amibe az anyag utat tör magának végtelen, és ellenállásmentes. Minimum a már kialakult égitestek visszafelé ható tömegvonzása miatt is. Mikor a mozgás megáll, minden elindul lassan, de gyorsuló ütemben visszafelé, a legnagyobb tömegvonzási erővel rendelkező égitest irányába, amíg az szépen lassan mindent magába nem szív ismét. A gravitációs erő a tömeggel arányosan növekszik, akárcsak a sűrűsége, és a hője, egészen addig a pontig, amíg a központjába az elemi részecskék közötti tér nulla nem lesz, és a hőből adódó mozgása is kényszerűen nulla lesz. Ez a következő ősrobbanás kiindulópontja, ami ugyanígy fog végződni vélhetőleg, nagyjából számtalan alkalommal. Kérdés persze, hogy hogyan is nézhet ki egyetlen pici égitestbe tömörödve a világ minden anyaga, úgy, hogy körülötte az abszolút semmi van. Talán mint egy teljesen zárt szoba világítás nélkül, csukott szemmel :) Na meg hogy a klasszikus atomszerkezetet vesszük elemi részecskéknek, a kvantumfizikából indulunk ki, vagy a húrelmélet vonalán gondolkodunk inkább, mert azok adhatnak merőben más nézőpontot a folyamatnak. Annak a folyamatnak, aminek az időtartama számunkra felfoghatatlanul végtelen, az univerzum nézőpontjából tekintve pedig robbanásszerű sebességgel zajlik, oda-vissza. Szóval az őszinte válasz az, hogy erről senkinek még csak lövése sincsen, csak különféle hipotézisek valamennyi megfigyeléssel talán helyesen alátámasztva, vannak népszerűbb és kevésbé népszerűbb modellek. A megfigyelések pedig lehetnek tévesek, illetve más logikát követőek. A saját működésünk okairól sincsen még csak fogalmunk sem, nemhogy az univerzuméról.