Mi az oka annak, hogy az ősrobbanáskor nem lett fekete lyuk az univerzumból?

– Uraim, megmértük a világegyetem korát. Jelenleg x éves.

– Az nem jó, mert a Föld idősebb.

– Hm, valóban. Poros volt a lencse, az új eredmény y.

– Jó irányba fejlődtünk főnök, de a Nap sajna még mindig idősebb.

– Érdekes. Elszámoltuk, valójában v.

– De…

– Tudom, az is kevés. Egy pillanat. Forradalmian új módszerrel ugyan de végre meglett: w.

– Na de a legöregebb csillagok még ennél is idősebbek.

– Na így még sose csináltuk: z.

– Ok.

– Ok.

Ej, Mojjo már 4 éve magyarázom neked hogy a csillagászatban már az egybites igen/nem jellegű állítások is megbízhatatlanok, annyira hasracsapás (pontatlan?) az egész.

Csak nem megtértél?

(írtam egyszer hogy megtanulom az elméletet.. hát.. folyamatban van még..)

Szerintem valamit félreértett az egyikünk, vagy mindkettőnk, dq. A csillagászat és a kozmológia a jellegéből adódóan olyan, mint egy CSI/Colombo/akármilyen nyomozós sorozat rész. Erősen be vannak határolva a lehetőségeink és az elérhető nyomokból próbáljuk összerakni a képet. A kirakósnak vannak olyan darabkái, ahová annyi nyom vezet, és minden odavezető nyomot más nyomok olyan összekapcsolódó hálója támaszt alá, hogy elég egyértelműen kinelenthetjük, megvan a gyilkos, és jöhetnek a vége feliratok. Más területeken pedig bár megvannak a nyomok és jól körvonalazódik a tettes és a bűntett is, de azért a nyomozók tudják, hogy lehetnek még meglepetések. Megint más területeken meg még nem sikerült összerakni a nyomokat és mindenki vakarja a fejét.

Ez egy ilyen műfaj és alighanem mindig ilyen is lesz. A cél az, hogy a bizonyítékok összefüggő, szorosan szőtt hálóját tudjuk feltárni, és újabb és újabb szálakkal, keresztkötésekkel gyarapítani azt. Ezen dolgoznak jópáran. A te irányodból sokszor olyan elutasítást éreztem, ami indokolatlan volt, ahelyett, hogy a kozmológia műfaji sajátosságait figyelembe vevő reális álláspont rajzolódott volna ki felőled.

A te általad felvázolt párbeszéd amúgy abszurd. Egyszer, a cefeida-változók távolságmérésével kapcsolatos hiba miatt valóban úgy sikerült kiszámolni a Hubble-állandót, hogy a világegyetem korának túl kicsi adódott, de egyébként mindig is 10-25 milliárd évre becsülték a kozmológusok, a 90-es évek végéig, amikortól is a szűk 14 milliárdot sikerült megállapítani.