Mennyibe kerül egy nemzetközi tudományos folyóirat elindítása, üzemeltetése?

A dolog ott kezdődik, hogy elvileg indíthatsz ugyan új folyóiratot, (sok egyetemi kar megteszi mostanában) de ahhoz, hogy az bekerüljön a SCI adatbázisba, és impact factort szerezzen a jelenlegi gyakorlat szerint minimum 5-6 év sikeres működés szükséges. A sikeresség mérőszáma az, hogy a már impact factoros folyóiratokban a Te folyóiratod cikkeit mekkora számban és arányban idézik és az idézők milyen magas nemzetközi diverzitást mutatnak.

Az MTA korábban sikeres impact factoros folyóiratai egy időben sorra elvesztették az IF-üket és kikerültek az adatbázisokból, mert nem tudtak megfelelni a folyamatosan ellenőrzött minőségi kritériumoknak, amelyekből nagyon sok van és ráadásul folyamatosan változtatják is őket, ráadásul egy részük nem is nyilvános szűrési kritérium, hogy ne lehessen kijátszani.

Mivel egy nemzetközi tudományos folyóiratot sikerre vinni és elérni, hogy referálják, indexeljék és bekerüljön a JCR-ba nagyon komoly tudományos és tudományszervezési teljesítmény, a dolog a 22-es csapdájára emlékeztet. Hiszen a szerzők mindaddig nem fogják a jó cikkeiket neked küldeni ameddig nincs impact factorod, viszont addig nem lesz impact factorod ameddig nem jelennek meg nálad éveken keresztül folyamatosan olyan cikkek, amiket más már elismert folyóiratok szerzői nagy számban idéznek. Mindaddig amíg ez nem történik meg a folyóiratod lényegében cikktemető, ahová komoly szerző nem küld kéziratot. Egyedül azt teheted meg, ha sok pénzed van, hogy jó kéziratokat "vásárolsz", azaz komoly tiszteletdíjat fizetsz kiváló kutatóknak, hogy hozzád küldjék a kevésbé jó, de még mindig potens cikkeiket.

Éppen ezért a nagy kiadók (Elsevier, Springer) manapság már folyóirat alapítás helyett inkább a már létező és jól működő impact factoros (egyetemi, alapítványi, egyesületi vagy magán) független folyóiratokat igyekszenek nagyon magas összegekért összevásárolni. Egy-egy impact factoros folyóiratért százmilliókat fizetnek az alapítóiknak úgy, hogy a szerkesztőségnek közben részesedést és mindenféle bónuszokat ígérnek, ha folytatják munkájukat az új tulajdonos szárnyai alatt.

A legtöbb újonnan alapított tudományos folyóirat befullad mielőtt 2. vagy 3. kötetét elérné. Rengeteg munka és pénz van ilyenkor benne, ami elveszett.

Mibe kerül?

1. Talán akkor a legolcsóbb, ha megveszel egy már impact factoros működő folyóiratot egy olyan intézménytől ami éppen csőd közelében van. Ez esetben akár már 30-40 millió forintért megszerezheted, ha bajban vannak. Utána már csak működtetned kell, ami attól függ hány cikket akarsz évente megjelentetni. Ha keveset, akkor nem leszel ismert és ha nem idézik elég cikkedet elveszítheted az IF-edet. Ha sokat akkor sok időt, energiát, pénzt igényel. Ha viszont már van impact factorod és Open Access a folyóirat akkor akár önfenntartó is lehet, mert a befolyó díjak fedezhetik a kiadásokat, persze a kockázat a tiéd.

2. Ha magad alapítasz folyóiratot és 0 ismertségről impact factoros akarsz lenni, akkor számolj minimum 5 évvel ameddig komoly pénzekért kell vásárolnod kéziratokat, különben csak olyan cikkeid lesznek, amiket minden más folyóirat már elutasított.

3. Alkalmaznod kell magasan kvalifikált és angolul profi módon levelező munkatársakat akik sok munkaidőt hajlandóak befektetni a dologba.(Ha egyetemi kar dékánja, vagy intézetigazgató vagy akkor ez esetleg hatalmi szóval is működhet, de annak meg az a hátránya, hogy a kollégák nem lesznek érdekeltek a színvonalas munkában...)

A tudomány nemzetközi játszma, így a nemzeti kormányoknak nem igazán érdeke tudományos folyóiratot alapítani. Egy folyóirat a nemzetközi kutatói társadalmat szolgálja nem az alapító országát.

Az alapítástól semmiképpen nem lehet IF-a semmilyen folyóiratnak, mert az IF definíciója, hogy a tárgyévben kapott idézettségek az előző két év cikkeire osztva az előző két év cikkeinek számával. Tehát ez minimum 3 évet jelent ameddig ugye nincs IF. Ráadásul egy adott évi IF az az után következő év JCR-jában fog csak megjelenni június-július táján, tehát az már minimum 3,5 év, de a valóságban 5-6 év a realitás, mert az is idő míg a nemzetközi kutatói társadalom megismeri azt a folyóiratot és egyáltalán eszükbe jut oda kéziratot benyújtani.

A különböző intézmények (egyetemek, kutatóközpontok, akadémiák, tudományos társaságok) szoktak ugyan házi-folyóiratokat alapítani, de ezek nem szoktak sikeresek lenni, mert nem tekintik függetlennek a támogató intézménytől, mint ahogy nem is azok. Az ilyen folyóiratok kora lejárt, mert senki sem hiszi el, hogy az illető intézmény dolgozói (és különösen vezetői) is ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a "külsősök" cikkei. Ha egy folyóiratnál korrupció, kivételezés, urambátyám összefonódások jelennek meg, akkor az a folyóirat pillanatok alatt tönkre is megy, egyre romlik a színvonala, egyre kevésbé idézik, egyre jobban marginalizálódik. Ha egy folyóirat sikeres, akkor ott mindig komoly független lektorálás van, mert az a folyóirat érdeke.