Szent-Györgyi Albert tényleg grammszámra falta a C vitamint?! Mi igaz ebből?

1. Hosszú élete volt, 1986-ban halt meg. Idős korában már bizonyára árultak C-vitamint, amit ő az 1930-as évek elején vont ki.

2. Amikor még nem árultak, ő is előállíthatta különféle zöldségekből.

3. Bizonyára evett zöldségeket és gyümölcsöket is, a napi több gramm kivonat mellett.

Valóban ennyi C vitamint evett, mikor tüdőgyulladást kapott. Meg is gyógyult belőle. De nem ennyit fogyasztott egyéb alkalmakkor. A dohányzás valóban hazavágja.

Nem azért fedezte fel. Tudósokról (nem csak róla) elképesztő történetek keringenek pusztán azért, mert a többségnek fogalma sincs erről az életformáról és tevékenységről. És mert hallanak olyasmit, amit ők nem tesznek (ugyanis fogalmuk sincs, hogy tehetnék, és mi abban a jó), ezért aztán a különcség "bizonyítására" összehordanak hetet havat.

Hogy te szereted-e a zöldséget, magánügy. De hogy a szervezetnek szükséges nyomelemeket és egyéb ásványi anyagokat abból kapod meg, abban biztos lehetsz. Az ember mindenevő lény. Ez azt jelenti, hogy mindenféle eredetű ételre van szüksége az egészséges életmódhoz. Ugyanakkor az ember elképesztően alkalmazkodó, ezért kibírja a vegetáriánus életmódot, és a zöldségnélküliségtől is csak jó sokára kezd tönkremenni a szervezete.

Nem tudom, mi igaz belőle, de én is grammszámra eszem a C-vitamint, ha beteg vagyok. 2-3 grammnyit én is elfogyasztok olyankor napi szinten.

"Szent-Györgyi Albert pont azért fedezte fel a C-vitamint - legalábbis laikus körökben ez a legenda terjed - mert utálta a paprikát, meg a többi hülye zöldséget (egyet is értek vele), annyira, hogy inkább nekiállt boncolgatni, minthogy meg kelljen enni.

Hát akkor hogy az istenbe evett volna négy !GRAMMOT! ??!!

Nem volt akkor még pezsgőtabletta, nem voltak gyógyszertárak, mindenféle anyagkivonatot árulva.... "

Ettől még Szent-Györgyi Albert bácsi nem volt kókler, és hamar rájött, hogy a c-vitamin a paprikából viszonylag egyszerű folyamatok révén kivonható. (De a szárított zöldpaprika is ledarálható, ami porban pedig igen magas lesz a c-vitamin aránya). A kivonatból meg már nem kellett sokat ennie a 4g-nyi c-vitaminhoz.

"A hét grammos az Linus Pauling, aki egyben rákellenes terápiának is ajánlotta, aztán veserákban halt meg."

A hét gramm az féligazság, mert 14-15 grammot szedett az Öreg! [A fosatási határig dozírozta magát. Ő ennyit bírt enni.]

A veserák az totális tévedés, mert prosztata rákja volt.

És valóban meghalt.

94 éves korában!

Hoppá!

Szóval valamennyi kortársát túlélte, aki kacagta a C vitamin fogyasztását.

Azt már csak mellékesen említem, hogy a huhogóktól pusztán 2 Nobel díjjal volt többje neki.

"Az egyetlen probléma vele, hogy extrém dózisok esetén a vesekő kockázatát növeli."

Ez is jól hangzik, de NEM IGAZ!

Ha megpróbálsz nekem linkelni aszkorbát típusú vesekőről szóló tudományos közleményeket, akkor nem véletlenül nem fog menni. Aszkorbát típusú vesekövet még emberből nem vettek ki. Tehát maga a C vitamin nem kőképző. A metabolizmusa során oxaláttá alakul, de csak annyi, amennyit felhasznál a szervezeted belőle. Na, az valóban vese-kőképző, de az mindenkiben megképződik, abban is aki nem szedi feleslegben, és abban is csak ennyi képződik, aki 20-szoros feleslegben szedi.

Érdekes amúgy ez a hasznos kezecske, mert a komment 100%-on áll, a hamis állításai, csúsztatásai és féligazságai ellenére.

@9: Valóban voltak tévedéseim, bocsánat értük. Ugyanakkor:

1; Pauling egy másik forrás szerint 18g-ot fogyasztott. Ez a tényen nem változtat - durván sokat.

2; Valóban ajánlotta rák ellen. Hogy nem veserákban halt meg, hanem prosztatarákban, kevéssé lényeges, mint az is, hogy 94 évesen, ugyanis így is, úgy is pont abban halt meg, ami ellen szedte a vitamint.

"Azt már csak mellékesen említem, hogy a huhogóktól pusztán 2 Nobel díjjal volt többje neki."

Nobel-disease ismerős?

3; Nem azt írtam, hogy az aszkorbinsav vesekövet okoz. Innentől számon kérni rajtam a csúsztatást kissé merész dolog. Az meg még inkább, hogy olyanra kérsz alátámasztást, amit nem mondtam.

4; Leszarom a hasznos kezecskét, mert nagyjából semmit nem jelent. Általában nem a válasz használhatóságát, hanem az értékelő meggyőződését jelzi.