Miért használódik el az ólom akkumulátor, mi az ami miatt nem lehet pl 50 évig használni? Most itt nem az elszulfásodásról van szó.

Az akku folyadékának karbantartása fontos, a "karbantartásmentes" akkuknál ugyanúgy kéne, csak megakadályoznak benne a burkolattal, ezzel a gyártók befixálják a max. élettartamot.

Ezt a részt hagyjuk, a desztillált víz és esetleges sav utántöltés, meg még esetlegesebben a komplett folyadékcsere gondolom mindenkinek ismert.

Ha nem az elszulfátosodás, akkor a cellazárlat öli meg.

A feltöltés-kisütés ciklusokban a cellák felülete oldódik a savban majd lerakódik, értelemszerűen a lerakódás nem ugyanoda történik, vagyis a cellák deformálódnak, felületük egyre porózusabb, bokrosabb, hiányosabb, romlik az aktív felülete is és előbb-utóbb összeérnek és kész a zárlat.

A foszfátosodás fontos öregedési tényező,nem csak a felület lezárása miatt, ami a belső ellenállást növeli, hanem azért is, mert a foszfátkéreggel lepotyogó ólomdara addig-addig gyűlik az akku alján, együtt a cellából elporlott résszel, amíg felér a cellákig és összezárlatolja azokat.

A "zselés" akkukban lévő vatta is elfogja a potyogástól a cuccot, meg elvileg megakadályozza a cellák egymáshoz hajlását.

Viszont lepergés továbbra is van, az meg nem tud leesni, ott marad és rontja az áramvezetést, akadályozza a lötyiben az ionkoncentrációk kiegyenlítődését, szóval ez is öregszik.

Hogy pontosan mitől van az, hogy a "zselés" akkuk általában nem lassan romlanak, hanem egyszerre "megállnak, mint a szög", azt nem merem tippelni. Valami felgyűlő szirszar zárlata lehet.

Ezeket telepítem, nagyjából képben vagyok. Először is, az ólom akkumulátor elérte a fejlődése csúcsát, az ipar tetszőlegesen olyan tulajdonságú és élettartamú akkumulátort tud előállítani amilyent a megrendelő csak akar. Ami az élettartamot jelenti, ez 25-30 évet jelen 5000 töltési ciklus mellett maximum. Az ólom (savas) aksiknak alapvetően két típusa van: indító akkumulátorok v.s tároló akkumulátorok. A két aksi alapvetően a lemezek szerkezetében, felépítésében különbözik. Az indító aksik lemeze nagyon porúzusos, hogy a töltéshordozó ionok a lemez teljes keresztmetszetén könnyen át tudjanak száguldozni, ezáltal nagyon nagy C15-20A indítóáramot tudjanak produkálni(C a kapacitást jelöli Ah-ban). Ennek az az ára, hogy a laza lemezből hullik a massza, ami egyrészt idővel csökkenti a kapacitást, másrészt az edény alján összegyűlve előbb utóbb cellazárlatot okoz. Ezeknek az aksiknak sz élettartama 3-5 év, autóknál azt mondják 4 év után minden hónap ajándék (érdekes az első gyári aksi 5-6 évig is bírja). A tároló aksik cellája sokkal keményebb, un. kentlemezes, amit a gyártás során rétegekben hordanak fel egy általában poliészter hálós tasakra. Ezeket más néven páncéllemezes aksiknak is hívják, utalva mennyi a különbség az indító aksik lemeze közt. Itt kizárt a masszahullás, cserébe viszont, mivel a tömörebb cellán nem közlekednek olyan könnyedén az ionok, csak C/10 lehet az üzemszerű töltő-kisütő áram. Ezeket az aksikat is ki lehet nyírni, főleg úgy hogy megmérgezzük a kémiai folyamatot, pl nem teljesen tiszta víz betöltésével, mélykisütéssel (ami a szulfátosodásnak is kedvez), és "lélegzés" útján bekerülő szennyeződéssel. Ezeket az aksiknak nem is években fejezik ki az élettartamukat, hanem töltési ciklusban, ami aksi fajtától (ártól) függően 1200-tól 5000-ig terjed.

Minden aksi töltés során bontja az elektrolitjában a vizet. Minél jobban tele töltjük, annál jobban. Ennek magyarázata az, hogy a töltés során a kémiai átalakulás fokozatosan történik, egy adott áramerősség mellett, ami a cella minden részén átfolyik, még azon is, amin már megtörtént a kémiai átalakulás. Ekkor az átfolyó energiát az a lokális rész jobb híján vízbontásra használja. Ezért van az, hogy a töltés elején még nincs pezsgés, majd a töltés végéig fokozatosan erősödik. Ahol látszik a pezsgés, azt nyitott aksiknak hívjuk, itt időnként pótolni kell a lebontott vizet desztillált vízzel. A komolyabb telepek a dugóba épített úszós rendszerű automata deszt. víz utántöltő rendszerrel vannak ellátva. Ezek a nyitott akkuk leghosszabb életű aksik, ami 25-30 év is lehet.

Ez a töltögetés elég macerás, ezért találták ki a gondozásmentes aksikat amiből a legelterjedtebb a VRLA rendszerű. Itt az elbontott elektrolitot, ami 2 H + 1 O2 (durranógáz) egy több rétegű abszorber lemez elnyeli, majd a hidrogént lassú reakcióval oxidálja. A gond itt csak az, hogy ez az átalakítás nem 100%-os, mindig lesz kiszökő gáz. Ezért a legjobb VRL aksik is max 1000-1200 töltési ciklust bírnak ki, aztán elfogy az elektrolit, és megnyekkennek. Próbálkoztunk már azzal hogy után töltjük a deszt vizet, de úgy vannak megcsinálva ezek az aksik, hogy csak szétbarmolással lehet a cellához hozzáférni. Van még a savzselés aksi, ami inkább azokba a kisebb készülékekbe raknak, amiket felfordíthatnak, vagy csak fektetve fér be az aksi( riasztó, UPS). Itt a zselésített sav nem tud kifolyni, de ennek az az ára, hogy nagyon kicsi lehet a töltö-kisütő áram, mert ha megpezsdül a zselé, akkor kuka az aksi. Ezeknél a töltési végfeszültség is alacsonyabb, nehogy beinduljon az intenzív gázképződés. Szereltem még olyan aksit, amiben sav-szilárdkristályok voltak, arra is 25 év élettartamot adott a gyártó, de karbantartás hiány miatt 12 év után szétszulfátosodott. Az én tapasztalatom szerint úgy lehet a legbiztosabban kinyírni egy ólom aksit, ha nem használják.