A savas ólomakkumulátor galvánelem?

Szerintem tanárja válogatja, hogy hogyan tanítja. Az a helyzet, hogy már az eredeti Volta elem se lenne egy ilyen definícióval galvánelem, mert ott az elektrolit H2SO4, az elektródok pedig Zn és Cu. Szóval ott se az elektródok oldata (pontosabban az elektronok sójának oldata) van.

A Daniell elem olyan, hogy a cink elektróda cink-szulfát, a réz meg réz-szulfát oldatba merül. Ezt a két oldatot el is kell különíteni, nehogy keveredjenek, csak a szulfát ionok mennek át az elkülönítő diafragmán. De azért szerintem nem szabadna csak a Daniell elemet nevezni galvánelemnek.

Ez a saját sója dolog azért érdekes egyebként, mert ekkor az elektródokon maga a fém válik ki, így nem alakul ki ellenkező polaritású fesz ültség, ami csökkentené a galvánelem hasznos feszültségét. Ha viszont mondjuk kénsav az elektrolit (mint a Volta elemnél), akkor hidrogén buborék válik ki a pozitív elektródon, oxigén a negatívon, és ezért gyorsan gyengül a galvánelem feszültsége (a hidrogén és az oxigén is mint egy új galvánelem elektródjai szerepelnek, és ennek az elemnek ellentétes a polaritása.)

Az eredeti ceruzaelem (szárazelem, Leclanché-elem) elektródjai szén és cink, azok se a saját sójuk oldatába merülnek, hanem ammónium-klorid (szalmiáksó, NH4Cl) oldatba. Ott is a szén elektródon hidrogén válna ki, ennek megelőzésére a szén körül barnakőpor réteg van, ami megköti a hidrogént. Szóval itt máshogy oldják meg az ellentétes polarizáció problémáját.

Mindennek a tanulsága az esetedben csak az, hogy a galvánelemek többsége nem a saját sójának oldatát használja elektrolitként. Ami közös bennük, az az, hogy kémiai energiát alakítanak át elektromossá. Az akkumulátor is pont azt csinálja, szóval szerintem azt is lehet galvánelemnek nevezni. Legalábbis akkor, amikor leadja az energiát. Amikor töltődik, akkor nem.