Szerintetek milyen lehet egy állat "észjárása"? Hogy van az, hogy nem tud szavakban gondolkodni és mégis annyi mindenre képes?

Ezen már én is gondolkodtam, pl. hogy milyen lenne, ha pár percre macska lennék, mi járna a fejemben. Csak találgatok, de valószínűleg nagyon egyszerű fogalmakkal dolgoznak, pl. étel, préda, ellenség, barát, tereptárgyak (fa, bokor, szikla, folyó), stb. Szerintem az egész világot ezeken keresztül látják, mindent megfeleltetnek ezeknek a fogalmaknak, tehát hogy valami, amit meg kell szerezni, amivel harcolni kell vagy elkerülni, ami örömöt jelent, és ami érdektelen. Persze lehetnek kíváncsiak, de csak annyira, hogy egy ismeretlen dolgot kategorizáljanak a fenti csoportokba. A csoportos vadászat pedig a tér és időérzéken alapulhat, tehát hogy merre mozog a préda, hogyan kell mozognia a csapatnak, mikor kell várni és mikor indulni.

Az embernek nagyon nehéz elvont fogalmak nélkül gondolkodni. Egy vadon, emberektől elzártan felnőtt ember tudhatja a választ, de ő meg nem mondhatja el. (Bár volt rá példa, hogy utólag megtanult beszélni egy ilyen személy, de nem tudom, kérdezték-e erről.)

Emberi értelemben vett gondolkodásra nem képesek. Ehhez nem csak a nyelv hiányzik, hanem az öntudat, és eleve nincsenek olyan agyi képességei, hogy gondolkodni tudjon. Ösztönök és a tanulás egy primitívebb formája, a kondicionálás jellemzi őket. A maguk módján persze intelligensek, képesek szociális életre és összehangolt vadászatra is képesek (ha már a farkasokat említetted), de ez nem azt jelenti, hogy olyan lelki életet élnek, mint az ember, csak "állat nyelven". Ilyen nincs.

Pl. a tesómnak volt egyszer egy cicája, aki valamiért félt tőlem. Mindig elszaladt, ha meglátott. Úgy próbáltam megtörni a félelmét, hogy a szeme láttára más macskákat simogattam. Azt hittem, hogy ha látja, hogy más macskát nem bántok, akkor belátja, hogy őt sem fogom. A szeme láttára simogattam a másik macskát, majd elengedtem, és ő látta az egészet. De amikor hozzá mentem közel, ugyanúgy elfutott.

Ebből is látszik, hogy nem képesek gondolkodni, csak az ösztöneik vezérlik őket. Amikor a farkasok összehangoltan vadásznak, azt is ösztönből teszik. Más összehangolt cselekvésekre is képesek, pl. párzanak is (ahhoz is össze kell hangolni a mozdulatokat stb.), de ezekhez a dolgokhoz nem gondolkodnak, mert erre nem képesek. Genetikailag be vannak programozva bizonyos viselkedésekre, és ezeket hajtják végre. Minimális szintű tanulásra képesek, pl. ha egy farkas sokszor belelép egy csapdába az erdő egy pontján, akkor egy idő után elkerüli azt az erdőrészt. Ez igazából a pavlovi reflex, amit különféle fajta állatok különféle bonyolultságban tudnak alkalmazni.

Előző: a macska nem tudja, hogy ő macska. Fogalma sincs a saját kinézetéről, a tükörben sem ismeri fel magát. (Erre csak néhány állatfaj képes.)

Még az embernél is megmaradt, hogy külön univerzumnak gondolja magát. "Én értékesebb vagyok, mint a többi ember, mert belőlem csak egy van, a többi emberből meg rengeteg."

Csak az ember az elvont gondolkodásra való képessége folytán megérti (egy bizonyos életkor után), hogy ő is az adott fajhoz tartozik. Az állatok erre nem képesek.

Elég sok ilyen történetet hallani, hogy valamilyen állatot pici kora óta más állatok között nevelnek, és utána egész életében ezen állatok társaságát keresi, nem a saját fajtársakét.

Az állatok kommunikációja teljesen más, mint az emberé.

Az ember azért mond valamit, hogy a másik megértse. Az állatnak ösztönös reakciója van dolgokra, amiket a másik (fajtárs) megért. Tehát az állatnak nem célja, hogy a másik megértse, mert ennek feltételezése (hogy a másik meg tudja érteni) már megintcsak egy elvontabb gondolkodást feltételezne.

Pl. a karvaly láttán a seregély kiadja a vészjelzést, hogy menekülni kell, erre az egész csapat menekül, mert megértik a jelzést. De ha a seregély magában van egy szobában, és mutatnak neki egy kitömött egy karvalyt, akkor ugyanúgy jelez, pedig nincs fajtárs, akinek mondani akarna bármit.

Ez olyan, mintha én állnék a vasúti sínen egyedül, senki nincs látótávolságban, és meglátom a gyorsvonatot közeledni, erre elkezdek ordítozni, hogy vigyázzatok, jön a vonat, menjetek le a sínekről. Ezt ugye nem teszem, mert senkivel nem akarok közölni semmit, csak félreállok, és kész.

Viszont extrém esetek, pl. ijedség előhozhatják emberből az atavisztikus, állati viselkedést. Pl. sötétben ácsorgok egy erdő szélén, valaki a vállamra teszi a kezét, én meg felordítok, hiába, hogy tudatosan senkit nem akarok figyelmeztetni a veszélyre.

De ha meglátok ott egy vaddisznót, és várok valakire, akkor már tudatosan kiabálok annak, akire várakozok. Ez már tudatos, emberi kommunikáció.

"Előző: a macska nem tudja, hogy ő macska. Fogalma sincs a saját kinézetéről, a tükörben sem ismeri fel magát. (Erre csak néhány állatfaj képes.)"

Igen, pont ez miatt írtam le a példámat, mert ezt akartam ezzel bebizonyítani.

Sokféle és meglehetősen eltérő élőlény létezik, mind állatnak mondjuk, elkülönítve az egyébként szintén sokféle módon élő embertől. Az elkülönítésnek oka van, mégpedig az, hogy az élőlények közül csak az ember képes gondolkodni. Ennek rengeteg következménye van, így az ego, az időfogalom, a nyelv, stb. Az állat ezekkel nem rendelkezik. Bizonyos primitív formák előfordulnak, de az nem a tudatos cselekvés, hanem a reflexek révén (az ember ismeri egyes ösztönök működését, és ennek felhasználásával képes azt a látszatot kelteni, mintha egy betanított állat "gondolkodna". Nem gondolkodik, jól irányított reflexei vannak).

Ennélfogva a falka a fajfenntartás egyik eszköze, nem tudatos cselekvés. A kommunikáció természetes létfenntartási reflex, lásd a "figyelő" állatokat, amelyek jeleznek. Erdőben járva a szokásos madár "zajból" kitűnik egy jellegzetes. rikácsolás. A figyelő madár jelzett, hogy ember "veszély" közeledik.

Az állatok többsége az utódnevelés idején párban él, ami elég nyilvánvaló, mert nehéz egyszerre vigyázni és eleséget találni. Munkamegosztás, fajfenntartási ösztön, nem "észjárás".

Létezett olyan Maugli-gyerek, akit később megtanítottak beszélni.

Ő mesélte el, hogy előtte teljesen másképp élt, és gyakorlatilag nem tudott gondolkodni - ahhoz ugyanis kellene a beszéd.

Viszont erre néhány állat képes: elefánt, delfin, majmok, néhány papagáj... a delfineknél pl. mindenkinek külön neve van, azt már tudjuk.

Néztem egy dokumentum filmet a farkasokról. Két szuka kölyök betételét tervezték a falkába, ha majd megerősödnek. A többi farkas megszokottan nézett ki, de az egyik kölyök koromfekete. Nagyon tetszett. Kicsiként mindig egyedül játszott. Amikor elérték az egy éves kort a falkába helyezték őket. A fekete bundás farkas elképesztő szép lett, a tekintete azt súgta nem akárki lesz ő a falkában.

Aztán ez a farkas ismétcsak elvonult, egyedül játszott fadarabbal. A másik szintén nöstény farkas hamar beilledzkedett, nm volt távolságtartó.

Mint tudjuk a két új falkatag bővülésével az Omega farkas változtathat nyomorult sorsán. A következő volt. Már mindenki zabált, akkor a fekete farkas "gondolta", hum, oda kell mennem közéjük.

Odament, de úgy hunyászkodóan. Ez a gyönyörű, felséges farkas. (Szerencsére minden falkában van egy úgynevezett "anyáskodó", békítő szerepet képviselő falkatag, álltalában ő a pótanya az Alfa és az Delta kicsinyeinek.)

Elkergették, nyivákolva futott el, később hagyták enni. Mit akarok mondani? Tehát a békítő szerepben tetszelgő Maci (szuka) idős falkatag úgy keverte a lapokat, hogy (látni kell), a fekete farkast felé nyitott és azon keresztül a többiek felé, egyébként még ezek után is elvonuló, magányos farkas volt. Eltelt néhány év, ivarérett lett mindkét szuka. A fekete farkas nem dobta oda magát a falkavezérnek pl. nm ment oda hozzá hemperegni (játszani), úgy is mondhatjuk, talán esélytelennek "gondolta" magát, hogy a falkavezér őt választja az utódok lehendő anyjának.

Időközben kiderült, hogy az omega (akibe mindenki beletörli a lábát következmények nélkül) az Alfa öccse. Lestem, mint Rozi a moziban. Ki hagyná az öccsét, ilyen hálátlan szerepben?

Aztán megértettem.

Egy új, nagyobb természeti területre szállították őket, mivel hamarosan tűzelni fognak a szukák, és bővülni fog a falka.

Az új területen a ketrecből az omega alig mert kijönni, tehát a fosos, a félőlény szorul a lábtörlő szerepbe (állítólag fontos a szereper tölt be, mivel a farkasok levezethetik rajta frusztrációjukat, szó szerint ez hangzott el!)

Nem vagyok etológus, így a kérdésedre nem tudok válaszolni, csak azzal a csattanóval zárom, hogy bár az ember képes gondolkodni, mégsem dönt jól. Egy állat nem gondolkodik, mégis mindig jól dönt. (A természetes közegében)

4-es, neked amúgy valaha volt macskád?

Nekem már sok éve van, biztos vagyok benne hogy vannak érzései, gondolatai, mindegyiknek külön személyisége

Persze nincsenek olyan motivációi és céljai mint nekünk, meg a környezetüket is teljesen máshogy látják, de szerintem nekik is hasonlóan pörögnek a dolgok a fejükben mint nekünk