Szerintetek miért jött létre a világ egyetem?

"Mi a fészkes fenéről elmélkedsz úgy, hogy ABSZOLÚT semmit nem tudsz se bizonyítani, se cáfolni belőle?"

Látom, magas.

Tudod mikor feltalálták mondjuk a telefont az sem úgy volt, hogy össze-vissza mindent belehánytak egy vödörbe aztán addig próbálkoztak, míg összejött.

Ott is elmélkedéssel kezdődött és nem sárkányokat meg ufókat vizionáltak, hanem olyat, amit el tudtak képzelni, hogy működött.

Amíg ki nem próbálták, ő se tudta bizonyítani, hogy működik vagy sem.

Jól nézett volna ki, ha akkor is mindent félresöpörtek volna, mert nem bizonyítható.

De nem magyarázkodok tovább, a kis lelketek nagyon nehezen viseli, hogy be kellene fejezni azt a viselkedést, ami eddig biztosította "az én vagyok a Jani, mert elhiszem, hogy marha okos vagyok, ha ezt a kártyát előveszem".

"Amíg ki nem próbálták"

Ezt nem tudod elképzelni: hogy NEM tudjuk kipróbálni.

Sem az egyiket, sem a másikat.

Természetesen félresöpörni semmit nem kell: szépen ott vannak a helyükön a tudósok által kitalált feltevések.

De beszélni róluk 1 percnél többet nem érdemes, mert PONT AZ hiányzik, amit mondasz: a kipróbálás. Nincs. Képzeld... és nem is lehet.

Még sokáig.

"Túlzásokba meg nem kell esni, sárkányokat meg rózsaszín pitbullal jönni."

Az a baj, hogy itt totál szubjektív, mi a túlzás. Nincs viszonyítási alap.

A reálisan, tudományos gondolkodásmóddal kiötölhető verziók meg szerintem már mind-mind megszülettek, szóval "túlzások nélküli" megoldás-ötleteink erőteljes spanyolviasz-tömeggyártásba torkollnának.

De ha van valakinek valami "nem túlzó", forradalmian új és mégis tudományos világképünkhöz illeszkedő ötlete, rajta, az olyat sör nélkül is le lehet nyelni.

Persze nem fog Nobelt érni, még ha rá is jött a nagy igazságra, mert nincs módunk ellenőrizni.

Szerintem két lehetséges út van arra, hogy a legreálisabb téziseket halmozzuk fel.

Az egyik a történelmi ismeretekből való okulás: A civilizációk hajnalán az embereknek egészen elszállt ötleteik voltak a csillagok, a Hold, a Nap, a szél mibenlétének meghatározására. Általában próbálták megszemélyesíteni ezeket a jelenségeket. A Nap biztos egy isten. A villámok valami istenség haragja miatt vannak, a betegségek boszorkányok művei. Az igaság persze ezeknél mindig banálisabb lett. A Nap egy élettelen csillag, nem egy istenség tudattal. Az igazság szinte mindig unalmasabb és magától értetődőbb, mint az ember kezdeti ötletei az ismeretlenről. Az ősrobbanás szerintem pont ilyen rejtély. Minden bizonnyal az is csak egy természeti jelenség eredménye. Miután megtudjuk mindenki legyinteni fog, hogy: Ja! Tényleg, hát jogos! ennyi csak az egész? Igen! semmi hókuszpókusz, semmi varázslat. (Szerintem a kvantumvilág furcsaságairól is ki fog derülni, hogy valójában teljesen evidens dolgok eredményei. Csak most még furcsának tűnnek...)

A másik módszer pedig az, hogy abból indulunk ki, amit tudunk. Próbáljuk kikövetkeztetni, hogyan is történhetett a dolog (természetesen) felhasználva jelenlegi kozmológiai ismereteinket.

Elkerülhetjük tehát a hibákat, amiket mindig elkövetünk ilyenkor: Nem vesszük alapul a meglévő ismereteinket, és túlságosan magasztosnak gondoljuk a választ. Persze lehet, hogy az igazság valóban valami hollywood-i filmbe illő epikus felismerés lesz......

A ismeretlen mindig kíváncsivá tette az embert. Mindig izgatta a fantáziáját. Ez visz előre minket, és ezért leszünk képesek idővel megtudni a választ akár az univerzum létezésének alapvető okára is.

A tudomány általában NEM a miértekre, hanem a hogyanokra keresi a választ.

Hogyan kell a kőolajból benzint csinálni?

Hogyan kell egy atomerőművet biztonságosan üzemeltetni?

Hogyan gyártunk vinil-kloridból PVC-t?

Sosem hallottam még, hogy valaki megkérdezte volna, hogy miért kell PVC-t gyártani?