Honnan tudják a csillagászok, hogy mi van pl a mi tejut rendszerünk után, ha olyan messze van az is, hogy a fény 200-300 ezer év mulva jut el odáig? Gondolom akkor semmilyen teleszkoppal nem lathatnak el odáig.

Az Androméda-galaxis speciel szabad szemmel is látható.

2 és fél millió fényévre van.

Tehát, amikor rákukkantanak a csillagászok, akkor a 2 és fél millió évvel ezelőtti képét látják.

A Világegyetemben nincsenek kitüntetett irányok, amik mindenhonnan valami kitüntetett szereppel bírna.

Viszont ha úgy értetted hogy a Tejút rendszeren kívül elhelyezkedő objektumokat honnan ismerik a csillagászok, akkor a választ részben már leírta első válaszoló.

200-300 ezer fényév nem nagy távolság az ismert Világegyetem sugarát tekintve, ami egész pontosan 13,7 milliárd fényév. Ez az a gömb, amit látunk, ugyanis a Világegyetem kora 13,7 milliárd év, pluszminusz 100 millió év. Azonban ez csak az ismert világegyetem mérete, a valóságban nem tudjuk mekkora lehet. Több száz százalákos hibahatárral történnek a sejtések, vannak kutatók akik azt mondják 100-szor ekkora, vannak akik azt hogy 10 000-szer ekkora. Ami biztos, hogy mi 13 milliárd évvel láthatunk vissza a múltba, mivel a legkorábbi csillagok ennyi ideje születtek meg, és a fényűk most ér el hozzánk ha épp tőlünk 13 milliárd évre keletkeztek és hunytak ki. Ha mondjuk a csillag a Világegyetem születésétől számítva 1 milliárd évvel később jött létre, és létezett 3 milliárd évig, akkor az azt jelenti hogy (ha a csillag tőlünk 12 milliárd fényévre létezett) mi láthatjuk most már a fényét, és a következő 3 milliárd évben még mindig látni fogjuk egy már rég nem létező csillag fényét. Ugyanis az amit egész élete alatt kisugárzott, folyamatosan úton van felénk, még az után is hogy a fény forrását jelentő csillag rég elpusztult, vagy legalábbis megszűnt csillagnak lenni.

Egy 500 000 fényévre levő csillag létrejötte után már 500 000 évvel látható volt a Földről, ha az utóbbi 4,6 milliárd évben jött létre (ilyen idős a Föld).

Ha mondjuk veszünk egy pontosan 4,6 milliárd éves csillagot, ami szintén 4,6 milliárd fényévre lenne, akkor a fénye pontosan most érne ide. Az első fénysugarait látnánk, amiket születésekor bocsátott ki. A valóságban eközben már élete felén túl jár (ez függ a csillag típusától, milyen hosszú a fúzió a csillagban).

Azt az apróságot azonban megemlítem, hogy egy darab csillagot nem fogsz látni 4,6 milliárd fényévről. Már csak azért se mert a teljesen üres galaxis közi térben nagyon ritkák a magányos csillagok. A Tehút rendszeren kívüli csillagok legnagyobb része akár csak a Tejút csillagai, szintén galaxisokban csoportosulnak, és a galaxisok fényét láthatod, amit rengeteg csillag, diffúz köd, porfelhő, és egyéb ködök alkotnak. Ezeknek az össz fénye érkezik el hozzánk, mint például az Androméda galaxisé.

Ha egy csillag épp most keletkezik valahol, akkor azt valóban nem látjuk még. A valós helyzetet csak nagyjából ismerjük hogy mi lehet a szomszédságunkban, ugyanis mi mindig csak a múlt állapotát látjuk, hisz a régmúltban kisugárzott fényt észleljük.

Persze ebből előre tudunk számolni, hogy jelenleg hogy is nézhet ki az a régió, aminek mondjuk a 2 milliárd éves fényét látjuk.

"és létezik, hogy valami ekkora nagy legyen ,hogy szabad szemmel is látható legyen?"

A Holdat szerintem szabad szemmel is látod. :D

Bocsi, nem tudtam kihagyni.

Szóval a válasz az hogy igen, de függ attól milyen mesze van az objektum, és hogy mekkora, illetve mekkora a fénye.

Nem mindegy hogy távoli elefánt, vagy közeli bolha.

A Hold az mondhatni hogy közeli bolha. Kozmikus léptékben nagyon kicsi égitest, csak épp közel van. Azonban az Androméda galaxis egy egész galaxis, csillagok, bolygók, holdak százmilliói vannak benne, mégis egy kis pöttynek látjuk csupán. Ez azért van mert 31557600 * 2 000 000 000 fénymásodpercre van az Androméda galaxis, szemben a Holddal, ami csak nagyjából 1,4 fénymásodpercre.

Tehát le kell osztani a 63 115 200 000 000 000-t 1,4-el. Ennyiszer van távolabb az Androméda galaxis mint a Hold. Ez azért elég nagy szám, így jó nagynak kell lennie hogy így is lássuk.

De esténként sokkal könnyebben láthatod a Vénuszt, a Marsot, vagy a Jupitert is. Szép fényesek, ajánlatos őket megkeresni, jó dolog ha tudsz tájékozódni az esti égen.

A távolságok mérésére pedig olvasd végig ezt a kérdést.

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

Nem mi látunk el odáig, hanem a fény jön "házhoz".

Amit te olyan nagyon nagy távolságnak vélsz, azt a fény megtette, mikor a szemedbe jut.

A Tejútrendszeren kívüli objektumok nagyon messze vannak, de a fényük képes eljutni a Földre és belevágódni a teleszkópokba vagy a szemedbe. Tehát láthatóak...

A fénynek nem kell a Földről eljutnia a Tejútrendszeren kívüli objektumokhoz. Pont fordítva történik a dolog: Az onnan jövő fénynek kell eljutnia hozzánk. Arra pedig volt idő bőven...

Attól függ, mivel.

Azért az ilyen 13 milliárd fényévre levő dolgokat már nem közönséges távcsővel vizsgáljuk... általában több távcsővel, összekapcsolva. Még így is szerencse kell, hogy meglássuk a vakító fényben. Mármint a hozzá képest vakító fényben, amit te fekete égboltnak nevezel.