Ha ólom (IV) -acetátot könnyű elóállítani, akkor ólom (IV) -nitrátot és szulfátot mért nem?

Mielőtt a magyarázatba kezdenék, szeretném elmondani, hogy az Pb(IV)acetátot sem könnyű előállítani.

Már a mínium is egy összetett oxid, ami ([Pb2+]2)(Pb4+)O4 összegképlettel jellemezhető.

Ecetsavas főzéssel (C2H3O2)4Pb3O.H2O és (C2H3O2)2Pb2O.H2O és (C2H3O2)2Pb3O2 bázisos sók is képződnek.

A kérdésednek nemcsak vegyértékkel és oxidáló hatással, hanem elektronegativitással és koordinációs kémiával kapcsolódó része is van.

Ugyanis tulajdonképpen az a kérdés, hogy az ólom koordinációs terében hány ellenion fér el, és ezen ellenionoknak hány nagy elektronegatívitású oxigénje kerül közel a központi atomhoz, jelen esetben az ólomhoz.

Ha megnézed az ólom(IV)acetát szerkezetét [link] akkor láthatod, hogy a kötés szinte kovalens kötésként van ábrázolva (átmenet a kovalens és az ionos kötés közt), és a négy acetát nyolc oxigénje tölti be az ólom koordinációs szféráját.

Az ólomnitrátban a kötés tisztán ionos: [link] és a nitrát ionok síkalkatúak. A kristályban egyszerűen nincsen több hely az ólom koordinációs szférájában az 1:2 aránynál. Amúgy is a nitrátban három nagy elektronegativitású oxigén van.

De általában is megfigyelhető, hogy a nitrátokban a fém oxidációs állapota kicsi.

És ennek szférikus okai vannak.

Nincs 4 nitrát ionnak hely az ólom koordinációs szférájában. És ahogyan előttem írta a #3-as hozzászóló, emiatt nem oldódik fel az ólom dioxid a salétromsavban. Az ecetsavban meg igen. [És aki a savi erősségeket nézi csak, az csalódottan néz, és nem érti :-) , de a rendelkezésre álló teret is nézni kell. Amúgy bármilyen nagy is az ólom rendszáma, az Pb4+ ion még a kálciumnál is kisebb méretű, mert a 4 pozitív töltés nagyon megszívja az elektronfelőt.]