Egyesek miért úgy írják le a környezetszennyezés súlyosságát mint ha kb azt mondanák hogy ha eldobsz egy csokipapírt az négyzetkilométeres körzetben mindent elpusztít?

Ahogy az első válaszoló írta, itt nem az egy darab csokipapír a lényeg, hanem a szemlélet, a környezethez való hozzáállás. Nem az a lényeg, hogy ne dobd el a szemetet, hanem hogy ne szemétdombként tekints a környezetedre, és lehetőleg ezt add tovább a gyerekeidnek is. Ha ez működne (mint ahogy nem működik), akkor egy-két generáció után már fel sem merülne a kérdés, hogy eldobjam-e a szemetet. Ennek olyan természetesnek kellene lennie, mint pl. hogy nem szrok a szoba sarkába, erre való a WC. Persze ha nem érezzük és nem látjuk állandóan a szeméttelepeket, akkor nehéz felfogni, hogy 50 (vagy 250, nem tudom) év múlva ellep minket a szemét. Nem véletlenül van annyi újrahasznosító kampány, már ma is komoly gond a hulladék kezelése.

Nemrég olvastam, hogy kutatók foglalkoznak az óceánban úszó szemétmezőkkel, és már fel is térképeztek olyan területeket, amik körbe-körbe járnak az áramlatokkal (asszem a Csendes-óceánban). Persze nem nagy dolog a parton eldobni, vagy kidobni egy hajóról pár kólás flakont, csak ha ez egy általános magatartás, az már cinkes.

Mert a ló hátán ülni nem divat manapság.

Vagy ezen az oldalon vagy, vagy már átestél a ló túloldalára, annyira túltoltad, de a hátán ülni és lovagolni - na ez nem divat.