A Nagy Bumm után abból a sok anyagból abban a viszonylag kis térfogatban miért nem egy hatalmas fekete lyuk keletkezett inkább?

@kérdés - Ozmium42: miért keletkezett volna? Vegyük észre, hogy a fekete lyukak léte az áltrel egyenleteinek Schwarzschild-féle megoldásából jön, ami egy _statikus_ téridőre vonatkozó megoldás. A világegyetem kezdeti korára így pedig értelemszerűen nem alkalmazható. Olyan térrészekre alkalmazható, ahol a tér tágulása elhanyagolhatóan kicsi. Hasonló ez ahhoz, mint amikor az abiogenezist a kreások a termodinamika II-vel akarják cáfolni, és nem veszik észre, hogy az zárt rendszerekre vonatkozik, így a Földre magára nem vonatkoztatható. A fizikában tudni kell, hogy mi milyen körülményekre alkalmazható, mert enélkül meredek dolgok tudnak kijönni.

@7 - dq: elképesztő az arroganciád. Persze, minden kozmológus hülye, és ezt nem veszi észre, hiába foglalkozik kozmológiával évtizedek óta és hiába tette a tanulmányozására, kutatására a fél (vagy egész) életét. Még szerencse, hogy pár vérlaikus itt a gyk-n lebuktathatja a hülyeségüket és rájöhet, hogy az egész alapjaiban hibás. Hogyne. Hihetetlen... Ha valami ilyesmibe botlasz, akkor esetleg gyabakodhatnál, hogy te/ti nem értetek valamit jól, nem egy egész szakma minden képviselője agyatlan, vak, béna kacsa. Ha pedig netes fórumokon nem találsz megfelelő választ, foghatod magad, átmehetsz az északiba, bekopogsz az atomfizika tanszék egy tanárához, és előadod, hogy a GYK-n megdöntöttétek az ősrobbanás elméletet, majd miután a tanár kiröhögte magát, meghallgatod a magyarázatot. Bár gondolom, ennyit nem ér a dologneked, egyszerűbb csak leírni, hogy hülyeség az egész...

@10: spirituálisan, meg szimbolikusan nem tudom, hogyan kéne értelmezni a kétdést, meg a #2-es választ, de természettudományosan nem, hogy nem stimmel, de marhaság. A fekete lyuknak van egy definíciója, és az baromira nem annyi, hogy nem jut ki belőle a fény, oszt csókolom. Ilyen alapon a világegyetem mostani állapota is fekete lyuk lenne...

"viszonylag kis térfogatban"

Ez érdekes, de szerintem nincs olyan mérőszalag, amivel meg lehetett volna "mérni" a korai univerzumot. Pontosabban meg lehetett volna, de lehet, hogy ugyanannyira jött volna ki, mint most. (?)

Szóval a "kis térfogat" elég relatív.

> Ez érdekes, de szerintem nincs olyan mérőszalag

Hidrogén atommag átmérője, hidrogénmolekula hossza?

Amint a fekete lyuk szétvetéséről és az ehhez szükséges energiáról kezd szólni a történet, onnantól e kérdést át kell tenni a mesék kategóriájába.

Fantáziálni ott kell és lehet, itt erről legfeljebb véleménye lehet valakinek, ami nem tartozik a tudomány kategóriájába.

Sem a feketelyukak keletkezésének pontos szerkezeti mechanizmusát (tehát hogy hogyan történik valójában az összeroppanás), sem az ősrobbanás kezdeti szakaszát nem ismerjük pontosan, egyrészt mert az általános relativitáselmélet csak egyfajta kvázisztatikus megközelítésben képes leírni a rendszerek fejlődését (tehát iteratívan kis elmozdulások és a téridő-görbület újraszámolgatásával), a gyors, robbanásszerű folyamatokra (kollapszár, szupernóva, nagy bumm) nem alkalmas. Másrészt nincsen meg az az elméletünk ami a gravitációs kölcsönhatás kvantumos leírását adná.

A nagyon korai Univerzumban a gravitációs kölcsönhatás nem csatolódik le a többiről, így nem tárgyalható azoktól függetlenül, mert sok nagyságrendi gyengesége ellenére sem elhanyagolható a hatása. Vagyis ugyanúgy nem tudjuk megmondani, mi akadályozta meg az Univerzum azonnali összeroppanását, mint ahogy az sem, hogy az anyag milyen állapotban van a feketelyukak szingularitása közelében. Itt már a gravitáció beleszól a kvantummechanikába, és a kvantummechanika a gravitációba.

Azt is tegyük hozzá, hogy például a jelenlegi univerzum állapotáról sincsen sok lövésünk, úgy sejtjük hogy az 1%-át ismerjük, a maradék 99% meg sötétség, amelyről nem tudjuk hogy mennyi energiája van, sőt, azt sem hogy pozitívan gravitál-e, esetleg taszítja szét a dolgokat. (Csak azt tudjuk hogy nagyon sok, és hogy nem hat kölcsön a berendezéseinkkel.)

Nyilván elég nehéz így megmondani hogy mi volt korábban, ha nem tudjuk, hogy most mi van.

Most csak képzeljük el, hogy tudom a választ és ez néhány vagy több embert irritál, nem baj.

Igenis egy nagy fekete lyuk keletkezett, csak nem a Nagy Bumm után hanem előtte. Az Univerzumok ciklusos működésűek.

A vákuumot hatalmas nyomóerejű gravitációs sugárzás tölti ki, ez a világ mozgató ereje. Ez az erő nyomja a fejedet minden oldalról. De nem érzed mert nem a bőrödet nyomja hanem az atomok alkotórészeit amik nem panaszkodnak.

Viszont minél nagyobb a fejed annál jobban kezded észlelni, hogy kezdenek tapadni rád a lányok. Ha például Föld bolygó méretű akkor már szépen körbe tudnak sétálni rajta és nem esnek le.

Ha csillag méretű akkor már bajban vagy mert leég a szoknyájuk.

Neutroncsillag mérettel már úgy tapadnának rád mint egy frissentartó fólia.

Mindez miért? Mert a gravitációs sugárzás préseli le felszínhez a közel kerülő anyagot mivel ez a sugárzás egy leheletnyi elenyésző mértékben elnyelődik a neutroncsillagban amint a túloldalról keresztül érkezve felfelé nyom és így a felülről és az alulról érkező sugárzás nyomóerejének különbsége palacsintává lapít, az eredeti sugárzás nyomóereje ugyanis horribilis.

Tehát, nézzük mi történik a galaxis clusterekkel és a fekete lyukakkal. A fekete lyukak összeütköznek és összeolvadnak. A hatalmas csoportokba és szálakba rendeződő galaxisok komótosan közelednek egymáshoz és hatalmas fekete lyukakat hizlalnak amelyek szintén nyelik a gravitációs sugárzást. Amint valahol kialakul egy túlságosan nagyra nőtt BH (Black Hole) akkor a gravitációs sugárzás elnyelése önjáróvá válik és az addig keringési pályán járó csillagok majd galaxisok besöprődnek a master fekete lyukba.

Így az Univerzum összeroskad, kialakul a Nagy Fekete Lyuk, ezen kívül nem marad semmi csak a sugárzás. Ez viszont nyelődik tovább amíg egyszercsak kipukkad. Ez lett az Ősrobbanás.

A Master BH olyan mértékben gyűjti magába a gravitációs sugárzást amely a külső sugárnyomás ellenében is képes szétvetni ezt az unikum fekete lyukat. A gravitonsugárzás sebessége kb 1 millió c, ezzel a sebességgel repül szét az anyag, ezért nem várható az azonnali BH képződés.

Ettől ugyan fújnak a relativista válaszadók, de nem is tudnak magyarázatot adni az Ősrobbanásra, mert a relativitáselmélet erre nem is alkalmas.

Titus: normálisan semmi nem bocsátja ki mert a gravitonsugárzás a végtelenből jön. Értelemszerűen végtelen számú Univerzum létezik amelyek különböző állapotúak. EBE3 kihallgatása alapján csak kisebb részük alkalmas az életre. De ha elképzeljük a mi Univerzumunk korai időszakát akkor ez érthető is lesz, hiszen esetleg még csillagok sem voltak, de eleinte még nem volt szén vagy oxigén csak hidrogén és hélium, egy kicsi Li.

Nagyon kis rész nyelődik el, ez hővé alakul. Ez a hő fűti fel a csillagokat miután összenyomódnak, ha nincs bennük plutónium akkor is, hiszen csak hidrogén meg hélium áll rendelkezésre. A bolygók is sokkal több hőt bocsátanak ki mint ami normálisan magyarázható. A fehér törpék meg csak nem akarnak lehűlni.

Véleményem szerint barionos anyag is keletkezhet általa, mivel az anyag graviton + elektromos töltés energiarészecske tóruszokból épül fel.

Ne törődj a relativisták (eléggé arcátlan) hápogásával, most megtudhatod hogyan épül fel a világ, láttam érdekel.

Nem világos azonban hogyan csinálja a graviton, de a tulajdonságai felettébb különösek:

- örökmozgó

- végtelen mennyiségű (de nem végtelen sűrűségű)

- sebessége kb 5-6 nagyságrenddel nagyobb mint c

- párban a gravitáció jelenségét okozza

- egyedül egy elektromos töltéssel együtt meg a normál anyagot.

- párban töltés párt kötve az pedig maga lesz a fény fotonja.