Ha acetil-szalicilSAV, akkor miért keserű, miért nem savanyú az íze?

Ennek történeti hagyománya van. És gyártási szabadalmak védik a leírást.

Ettől függetlenül ne a gyógyszergyártók honlapján keresgélj, mert a segédanyagokat nem kötelességük feltüntetni.

Nagyon lebutítva és nagyon röviden a következőkről van szó: még a szelíd szabad acetil-szalicilsav is irritálja a gyomor nyálkahártyáját, emiatt valamivel le kell semlegesíteni. A Bayer az 1800-as évek végén kísérletezte ki és védette le az eljárást és a gyártást. Maga a aszpirin 1903-tól kapható. Ők úgy semlegesítik le az acetilszalicilsavat, hogy a nátrium sója keletkezik.

A védettség az eljárásra és az összetételre is vonatkozik.

Így aztán amikor a Richter Gedeon gyógyszervegyészeti gyár is ezzel kezdett foglalkozni, mindent előlről kellett kezdeni. Richterék kálcium-karbonáttal segítségével semlegesítettek, így a kálcium sója képződik az acetilszalicilsavnak, és elnevezni is másképpen kellett, így lett a Kalmopyrin.

A hatóanyag az aszpirin és a kalmopyrin esetében is az acetilszalicilsav. De az aszpirin az nátrium só, a kalmopyrin meg kálcium só. Ezt minden gyógyszerész, vagy vegyész tudja. A semlegesítés a gyomor irritáció csökkentését szolgálja.

Egyébként a vegyi műveleteket leszámítva az is szerepet játszhat abban, hogy a gyógyszer nem olyan ízű, mint eredetileg az összetevőkből következne, hogy sokszor keserűanyagot kevernek hozzá azért, hogy ne legyen finom vagy legalábbis könnyen fogyasztható, így gyerekek nem fogják véletlenül megenni.

Tisztítószereknél is ez a technika, a veszélyesebb szereket olyan brutál keserűre állítják be, hogy már egy akkora mennyiséget is elborzadva köpsz ki, amekkora még kárt se okozna. Segédanyagokból ne következtessünk a hatóanyag ízére. :)