Az acetil-szalicilsav (aszpirin) miért keserű, miért nem savanyú, ha egyszer sav?

A kólát se érzed borzasztó savanyúnak, pedig a pH-ja alacsonyabb, mint az aszpirin bármilyen tömény oldatának a pH-ja volna.

Ennek a szimpla oka a kóla esetében az, hogy annyira édes (a savasság mellett), hogy egyszerűen túltöltöd az édes-receptorokat. Az így kikevert íz maximum nyomokban emlékeztet némi savanyúságra.

Az aszpirin meg a keserű-receptorokat ingerli sokkal jobban, mint amennyire savas, így aztán ez lesz az az érzet, amit tapasztalsz.

Azt kell értened, hogy egy molekula egyszerre lehet több dologért felelős. Az aszpirin ledob magáról egy hidrogéniont, ez a savasság, ez ingerli a savasság-receptort. De a savmaradék ion (acetilszalicilát) egy aromás szerkezetű valami, ami kiválóan ingerli a keserű receptorokat.

A receptrort képzeld el úgy, mint egy vak embert. Az egyik vak ember kér tőled egy kést, adsz neki, szépen kitapintja a kés pengéjét, óvatosan vág valamit és visszaadja a kést. A másik meg dugóhúzót kér, annak is adsz, kitapintja a spirális fémet, kihúzza a dugót, örül. Namost mindkettőnek adhatsz svájci bicskát, csak az egyiknek a késes felével, a másiknak meg a dugóhúzós felével. Ha van egy olyan molekula, ami az egyik receptornak ezt a felét mutatja, a másiknak azt a felét, és ezzel mindkettőt egyszerre ingerli. Nagyon sok ilyen molekula van a biológiában, úgyhogy ezt az elvet jól tedd el. Az aszpirin is pont ezt csinálja: dob egy kis savasságot a savanyú receptornak, és jól megingerli mellesleg a keserű receptort is.

De persze nyilván az egy dolog, hogy valamennyire mindkettőt ingerli, de nem biztos, hogy ugyanannyira. Ha például a késes vak embernek egy jó hosszú penge kéne, akkor nem lesz túl boldog a svájci bicskától. Valamennyire elszöszöl vele, de mondjuk csak 10%-os lesz az öröme. Míg a dugóhúzós az nagyon örül, annak 100%-os lesz az öröme. Az aszpirin is ezt teszi: a savasság-érzethez képest sokkal jobban ingerli a keserűséget, ezért az lesz a mindent elsöprő ízélmény.