Manapság miért bírálják annyira Häckel rekapitulációs elméletét, amikor van benne igazság, csak nem olyan nagymértékben, ahogy Häckel elképzelte?

A konkrét kérdéstől részben függetlenül, a tudományban ezt kicsit másképp kell elképzelni.

Egy tudós az adott ismeretszinten egy jelenségre (jelenségcsoportra) magyarázatként felállít egy modellt (hipotézist), amit igazol. Ha mások ezt nem tudják cáfolni, tudományos eredmény lesz. Később, újabb ismertek birtokában elképzelhető, hogy a modell egyes részeit mégis cáfolják. Akkor az hamis, amit nem cáfoltak még, továbbra is igaz.

Ha azonban egy modell fő eredményéről derül ki, hogy hamis, akkor valójában a modell megdőlt, bár ettől még részigazságok maradhatnak, amit senki sem von kétségbe. Ha pedig ez a modell nagy hatással volt a kutatásokra és egy időre tévúthoz vezetett, akkor mondható, hogy az adott tudós nem volt kellően alapos, és ennek a tudomány látta kárát (tett fölösleges köröket).

A felvetett esetben erről van szó.

A rekapitulációs elmélet Haeckel-féle formáját ma már nem tekintik helyesnek, mert egyszerűen nem igaz. Annyi lehet igaz az elméletből, hogy egy rendszertani csoporton belül a különböző fajok embrionális fejlődésének bizonyos szakaszai között van jelentős hasonlóság, annak ellenére, hogy a későbbi (és esetleg korábbi) fejlődési szakaszok jelentősen eltérnek. Ennek viszont az lehet az egyik fő oka, hogy az embriókra általában viszonylag kis szelekciós nyomás nehezedik.

Már csak azért sem érdemes annyira a "fejlettebb" fajok embrióit mai "fejletlenebb" fajokkal összehasonlítani, mert utóbbiak nem az előbbiek ősei, legfeljebb a közös ős hasonlíthatott jobban rájuk (de még ez sem feltétlenül biztos).

"-Az állatok legközelebbi egysejtű rokonai a Choanoflagelláták, a galléros ostorosok. Ezek lényegében szabadon élő spermák."

Mármint azért, mert mindkettőnek van ostora? Ez azért elég durván felületes összehasonlítás! Ezen az alapon az amőbák meg szabadon élő falósejtek.

Egyébként a szivacsoknak vannak (egymástól jócskán eltérő) galléros-ostoros sejtjeik és spermiumaik is.

"Valószínűleg a legprimitívebb ismert állatok, a szivacsok is ilyenekből alakultak ki, csak az idők során szilárdító vázat is kifejlesztettek maguknak"

Azt nem kétlem, hogy a szivacsok (és az összes állat) jó eséllyel ősi galléros ostoros kolóniákból alakultak ki, de azért a kifejlett szivacsok ezektől (és a szedercsíra állapottól) már elég távol vannak (és ne csak a váztűk miatt).

"Az embrió következő állapota a bélcsíra állapot, amikor a szedercsíra egy üreges gömbbé alakul, ami instabilitása miatt középen benyomódik, invaginálódik, így létrejön két csíralemez. A csalánozók ebben az állapotban fejlődnek ki teljes értékű élőlénnyé, lényegében szabadon élő bélcsírák."

Ebben a pontban alapvetően egyetértek, a csalánozók felépítése alapvetően tényleg a bélcsíra állapotnak feleltethető meg. Viszont láttál már képeket az ember (vagy bármely emlős) embriogeneziséről? Ott nemigen találsz szabályos bélcsírát!

[link]

"Az ember ősei majom és rágcsálószerű farkas emlősállatok voltak, az embriónak van farokkezdeménye, ami a fejlődés során elcsökevényesedik"

Ez egyezik azzal, amit fentebb írtam: az embriók hasonlítanak, a kifejlett egyedek nem. Tehát az emberi embrió nem a kifejlett közös ősre, hanem a közös ős embriójára hasonlít.

"A mai krokodilok, három kamrás szívvel rendelkező hidegvérű állatok, de az őseik aktívabb, melegvérű, négykamrás szívű állatok voltak. A krokodilembrió fejlődése során négykamrás szív fejlődik ki, majd ezt egy később kialakuló áthidalószelep háromkamrássá teszi."

Gondolom, itt három, illetve négyüregű szívre gondoltál (négy kamrás szív azért durva volna). Viszont a krokodiloknak négyüregű szíve van. (Az tény, hogy a két kamra között van egy "szelep", de azon keresztül nem tud átjutni vér az egyik kamrából a másikba. És az is igaz, hogy a krokodil emrióban még nincs meg ez a szelep, de ez még nem jelenti azt, hogy az embrió szíve az ősére, és nem az ős embriójáéra hasonlítana.)

[link]