Mivel magyarázható ez az egyszerű fizikai kísérlet? Többi lent.

Amíg a test mozdulatlan, addig a Föld tömegvonzási ereje hat rá lefelé – egész pontosan, mert "lefelé"-nek épp ezt az irányt nevezzük –, az erőmérő ellenereje (Newton III. törvénye) ezzel azonos és felfelé mutat. A két erő vektorösszege (eredője) nulla, Newton I. törvénye értelmében így a mozgásállapota nem változik. A föld felszínéhez viszonyított magassága nem változik, a (függőleges) sebessége nulla.

Azt az erőt, amellyel a test az erőmérőt lefelé húzza, nevezzük a test súlyának.

Amikor az erőmérőt és a testet elengeded, akkor megszűnik a rájuk addig ható felfüggesztés ereje, és onnantól csakis A Föld tömegvonzási ereje hat rájuk, ezt az állapotot nevezzük szabadesésnek. Ilyen kis sebességnél, amennyivel esni kezdenek, a légellenállást elhanyagolhatjuk, nem lép be fékező erőként.

Newton II. törvénye szerint a=F/m, ahol F a test súlya, m a tömege. De a súly a tömeggel egyenesen arányos, ebből az következik, hogy a test és az erőmérő gyorsulása megegyezik, ezt nevezzük nehézségi gyorsulásnak, értéke tengerszinten 9,80665 m/s². Ha a gyorsulásuk egyenlő (g), a kezdősebességük is egyenlő (0), akkor a sebességük is mindig egyenlő.

Ha nincs felfüggesztés vagy alátámasztás, akkor nincs arra kifejtett súlyerő sem, ez a helyzet a súlytalanság. Az egyetlen feltétele a szabadesés.

Ha az erőmérő és a test között szabadeséskor is lenne valamilyen erő, akkor annak az ellenerejének is léteznie kellene. De mivel ilyen nincs, a két test között sincs erőhatás, ezért az erőmérő által mutatott érték nulla.