Létezik múlt és jövő mellett egy harmadik időirány is?

Mint tudjuk, a fizika mai törvényei szerint az idő csak előrefelé haladhat. Ennek okát a fizikusok az entrópia törvényeiben jelölik meg. Az entrópia a fizikában a rendezetlenség mértékegysége. Az entrópiával foglalkozó tudományág pedig nem más, mint a termodinamika, ami kimondja, hogy a természetben minden magára hagyott rendszer a rendezetlenség irányába halad. Ha például egy tartályba levegőmolekulákat fújnánk és valamilyen speciális erőtérrel a molekulákat rendezetten egymástól egyenlő távolságra helyeznénk a térben, az erőtér semlegesítése után a molekulák rendezetlenül szanaszét mozognának a tartályban.

Vagy jó példa erre az is, hogy egy jól berendezett, de hosszú időre magára hagyott szobában előbb-utóbb rendetlenség lesz. Tehát minden rendezett, de hosszú időre magára hagyott rendszer előbb-utóbb rendezetlenné válik. Az újbóli rendezetté tétele, így a molekulák újból egymás mellé helyezése, vagy a szoba újbóli rendberakása, pedig minden esetben energia befektetést, vagyis munkavégzést igényel, tehát a munkavégzést az entrópia szempontjából úgy is értelmezhetjük, mint a rendezetlen struktúrák energia befektetés által való rendezetté tételét. Az idő irányát pedig a fizikusok szerint az entrópia jelöli ki, azért halad a jövő felé, mert minden a rendezetlenség irányába halad, minden előbb-utóbb rendezetlenné válik, és csak akkor haladhatna az idő visszafelé, ha minden a rendezettség irányába haladna, vagyis, ha például a leesett és összetört üvegpohár mindig újra egységbe rendeződne, mint egy visszafelé játszott filmfelvételen.

De vajon miért is halad minden a rendezetlenség irányába? Erre Stephen Hawking az ismert fizikus azt a választ adja, hogy rendezetlen struktúrákból egyszerűen több van, mint rendezettekből. Egy papírra leírt betűhalmazt például milliószor többféle módon lehet elrendezni rendezetlen betűkotyvalékként, mint az ember számára is érthető és olvasható szövegként. Ennek következtében pedig egy rendezett struktúra következő állapota nagyobb valószínűséggel lesz rendezetlen, mint rendezett. A technika és a biológia struktúrái értelemszerűen mind rendezett struktúrák. Így például egy órában a csavarok és a fogaskerekek, vagy egy állatban a tüdő és a szív sajátos logikát követve vannak egymás mellé helyezve.

Tegyük fel, hogy az emberiség és a biológiai élet az univerzumban mindenütt szétterjedne, és a technika, amely mindig rendezett struktúrát alkot, olyan szintre fejlődne, hogy a világegyetemben sehol semmilyen anyagi formát nem engedne rendezetlenné válni, hanem csak a technika adott fejlettségnek megfelelő új, rendezett formákba engedné átalakulni őket. Ma már vannak jelek arra, hogy ilyen kor eljöhet, hiszen a nanotechnológia segítségével rendezett formákba tudjuk hozni az anyag építőkövetit: az atomokat és a molekulákat, a nanotechnológia egy meghatározott fejlettségi szintjénél pedig akár így az egész anyagi világot is ellenőrzésük alá vonhatjuk a jövőben, akár az egész világegyetemben is, ha sikerülne mindenütt elterjednünk.

Ekkor az anyagi formák csak a rendezettség irányába fejlődhetnének tovább. Ez pedig a fentiek értelmében első hallásra azt jelentené, hogy az idő csak visszafelé haladhatna. Ez a rendezettség viszont nem ugyanaz a rendezettség lenne, mint ami a természetben spontán körülmények között megvan, hanem egy új mesterséges rendezettség lenne, tehát az idő mégsem kezdene el a múlt felé haladni. Afelé a rendezettség felé, ami régen megvolt. Akkor viszont milyen irányba haladna? Talán egy harmadik irányba?