Mit jelent, hogy tengerszintnél mért nyomás?

A légköri nyomás a légkör súlya,amit mérni lehet. Természetes, hogy ha sok levegő van fölötted, akkor nagyobb a súlya, mintha kevesebb. Ezért tehát a légkör nyomása a magasságtól függően más és más. Viszont szeretnénk azt is vizsgálni, hogy a nyomás a különböző helyeken mennyi. Mivel ezek eltérő magasságban vannak, kellene egy norma, amihez viszonyítani lehet. Ez a tengerszint feletti, azaz a tenger felszínén mért nyomás.

Amikor a Kékestető nyomását össze akarom hasonlítani a Szegeden mért nyomással, nem mondhatom,hogy itt is 1020 hP, meg ott is, tehát egyformák. Helyette kiszámítom, hogy Szegeden mennyi lenne, ha az tengerszinten lenne, és a Kékesen mennyi lennem ha tengerszinten mérném. És utána ezt a két értéket hasonlítom össze.

Szigorúan véve a tengerek szintje se egyforma, ezért szokás konkrét helyekhez viszonyítani. Például Budapest légnyomását jellemzően az adriaihoz viszonyítják. De mondjuk Los Angelesét nem ahhoz.

#1-es tökéletesen leírta.

Mondok egy példát: Mondjuk az egész országban szélcsend van, sehol nem fúj a szél. Ez azt jelenti, hogy nincsenek nyomáskülönbségek, a teljes légtömeg nyugalomban van. Viszont ahogy fentebb írták, a különböző magasságú helyeken eltérő nyomás értékeket mérnek, ami alapján elvileg fújnia kellene a szélnek. Ezért minden nyomásértéket átszámítanak egy közös magasságra, így mindenhova ugyanaz az érték fog adódni, és máris jól látható, miért van szélcsend. :)

#2-ben van egy elvi hiba:

"Viszont ahogy fentebb írták, a különböző magasságú helyeken eltérő nyomás értékeket mérnek, ami alapján elvileg fújnia kellene a szélnek."

Nem kéne fújnia, mert az általad leírt állapot egy statikus állapot.

Sőt épp ellenkezőleg, ha a magassággal konstans lenne a nyomás, akkor kéne hogy szél fújjon (függőlegesen), ennek oka pedig abban keresendő, hogy a magassággal csökken a gravitációs állandó...

(Akit jobban érdekel, nézzen utána a barometrikus magasságformulának)

Vagyis az egész átszámításnak az alapgyökere, hogy nyomásértéket csak gravitáció szempontjából ekvipotenciális felületeken lehet összehasonlítani.

Mivel a természet egy ilyet szépen kirajzol (tengerszint) ezért nyílván méréseinket is ahhoz igazítjuk...

"Nem kéne fújnia, mert az általad leírt állapot egy statikus állapot."

Rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, hogy az adatok alapján, ha valaki nem veszi számításba a magasságkülönbségeket, akkor azt hihetné, hogy fújnia kell a szélnek.

Kicsit már talán nem idevágó, de a magassággal változó nyomás témájához passzol.

Azt megszoktuk, hogy a talaj (tenger) szint felett egyre magasabban egyre kisebb a légnyomás.

És bármennyire is egyértelműen következik ebből, ritkán gondolunk rá, hogy attól lefelé meg növekszik.

Szóval ha fúrunk egy nagyon mély lyukat a földfelszínbe, annak az alján a talajszint légköri nyomásnál jóval nagyobb nyomást érünk el.

Ezen alapszik a marsi mohole projekt.

Több kilométeres mélységű akna fúrásával elérhetjük, hogy olyan nyomást hozunk létre a gödör alján, amit már az emberi szervezet el tud viselni, így szkafander helyett sima oxigénmaszkban dolgozhatnának a telepesek.

Elég grandiózus terv. Sajna, ha meg is valósulhat valamikor, mi nem hiszem, hogy megérjük.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

"Rosszul fogalmaztam. Úgy értettem, hogy az adatok alapján, ha valaki nem veszi számításba a magasságkülönbségeket, akkor azt hihetné, hogy fújnia kell a szélnek."

Tudom hogy rosszul fogalmaztál, ezt kár mondani is...

A poén épp az, hogy elvileg sem kéne fújnia a szélnek, mert így van nyugalomban.

#5: Ez érdekes meggondolásnak hangzik. Viszont tekintetbe veendő, hogy amikor klasszikus módon pl. A Földet emlegetjük tömegvonzó objektumként, akkor mindig egy koncentrikusan eloszló (gyakran pontszerű) testre gondolunk.

A furat készítése nyílván megbontja ezt a szimmetriát, amelynek nagy távolságokban persze kis hatása mutatkozna, viszont a furatba befelé haladva jelentőssé válhat.

Érdekességképp talán megfontolhatnánk azt, mi lenne, ha egy szilárd halmazállapotú, légkörrel rendelkező bolygót átfúrnánk egyik szimmetriatengelyével központos furattal.

Nyílván a furat közepén (tökéletes gömbnek feltételezve a bolygót, a gömb középpontjában) a gravitációs gyorsulás zérusvektor.

Vajon a nyomáseloszlás milyen a gömb középpontja és a gömb felszíne közötti szakaszon?!

Azaz legyen a bolygó sugara R és r=eleme[0,R]. p(r)=?

Ha a furat hossza(L) a bolygó átmérőjének csak törtrésze, pl. L<=R, akkor vajon a gravitációs gyorsulás hogy függ a sugártól, azaz g(r)=? és ebből p(r)=?

Könnyen "érezhető" hogy g(r)<=g(R), minden r eleme [0,R] esetén!

Ebben az esetben a furatban ugyan csökken a vonzerő a középpontig, de ez csak azt jelenti, hogy a légoszlopod súlyának összetevői befelé egyre könnyebbek.

Ettől ezek is egymásra pakolt súlyok, csak egyre kisebbek befelé méterenként.

És a felette levő rétegek tolják lefelé az alatta lévőt.

Bizony a középpontban igencsak szép légnyomás alakulna ki.

Nem merek tippelni, a pontos értékhez meg végig kéne integrálni a légoszlop súlyát.

"Vajon a nyomáseloszlás milyen a gömb középpontja és a gömb felszíne közötti szakaszon?!"

Gondolom egy gyökös függvényre emlékeztető, de felső határértékhez laposodó görbe szerint változik.

"Ettől ezek is egymásra pakolt súlyok, csak egyre kisebbek befelé méterenként.

És a felette levő rétegek tolják lefelé az alatta lévőt.

Bizony a középpontban igencsak szép légnyomás alakulna ki."

Ezzel nem feltétlen értek egyet, az hogy súlyokat pakolunk egymásra, bizony csak addig érvényes, amíg koncentrált tömegnek tekintjük a bolygót. (vagy kiterjedtnek tekintjük ugyan, de tőle elég nagy távolságban vizsgálódunk, ahol már a hatása a bolygónak egyértelműen helyettesíthető/közelíthető koncentrált paraméterrel).

Mihelyst a bolygó belsejében vagyunk, a koncentrált paraméterű modellek már rossz eredményt adnak, vagyis csak a véges kiterjedést figyelembe vevő fizikai modellek használhatók célravezetően.