A becslések szerint eddig hány faj (vagy átmeneti forma) élt eddig a Földön?

Nem is fogod. Nem létezik olyan, hogy átmeneti faj, a fajok meg egy adott időponthoz kötött kategorizálás, a törzsfejlődés folyamán a változások folyamatosak. Ez nem egy beskálázott mérőléc, ahol a fajok határai be vannak karcolva.

Most te hány fajra osztanád fel azt a folyamatos fejlődést, amivel a 65 millió évvel ezelőtti kis testű dinoszauruszból kialakult a mai paradicsommadár?

Ez teljesen értelmezhetetlen kérdés, az alapja valami kreacionista kreálmány lehet (ugyanis az átmeneti faj kifejezést ők találták ki, ilyen nincs a biológiában).

A durva becslések szerint kb a valaha élt fajok 1%-a él most is, de hogy mennyi van ma arra olyan 2,5-100 millió közötti saccok vannak és akkor a baktériumokat ebbe még nem is vettük bele, ahol nem igazán lehet fajról beszélni.

[link]

"Tök mindegy minek hívod, a lényeg, hogy valamennyi formának kellett lennie."

Végtelen. Nem érted?

A fajok elkülönítése önkényes és nem lehet azt mondani, na ez a faj 2016. szeptember 25-ig egy faj, onnantól már egy másik. Az átalakulás folyamatos, a fajok szétválása is, az, hogy milyen ponttól nevezünk két lényt külön fajnak, önkényes és összemosódóak a határok. Bizonyos fajok rendkívül gyorsan változnak, mások szinte semmit milliárd év alatt.

És nincs átmeneti faj, illetve mindig, minden faj átmeneti valami régebbi és valami leendő forma közt.

A kérdésed nem megválaszolhatóbb, mint hogyaz utóbbi tömilliárd év alatt egy rulettkerék, amit randomban pörgettek meg mindig újra, néha gyorsan, néha lassan, hányszor állt meg BÁRMILYEN helyzetben. Érted, nem egy, két, x bizonyos helyzetben, hanem BÁRMILYENBEN.

A válasz végtelen, minden eset, stb. Értelmetlen.

Lehet mondjuk olyat tenni, hogy megnézed, mennyi idő telt el az első egysejtűektől máig. Utána veszel egy saccolt számot, hogy egy faj populációja mennyi idő alatt változik (átlagosan!) annyit, hogy már az előddel a genetikai eltérés miatt nem tudna szaporodni. Az előbb kapott évmilliárdokat elosztod ezzel a számmal, ezzel kapsz egy időtengelyes raszterméretet (egységhosszt).

Utána felszórod az időskáládra függőlegesen az ismert őskorszakokban saccolt faj darabszámokat.

Azokat a pontokat összekötöd egy görbével, meghatározod a görbe egyenletét és integrállal, vagy végeselemes módszerrel kiszámolod a görbe alatti területet.

Ezzel kapni fogsz egy darabszámot, amit elnevezhetsz így: a valaha élt összes élőlényfaj darabszáma.

Ez egy marha látványosan nagy szám lesz, jól mutat egy szórakoztató bulvárlapban, CSAK TELJESEN ÉRTELMETLEN ÉS NEM JÓ SEMMIRE.

Na jó, a mostani hasonlat teljesen pontatlan lesz, de a problémádat jól fogja szemléltetni. Fogj meg egy lufit, és kezdd el fújni. Ahogy fújod a lufit egyre nagyobb lesz. Most állapítsd meg, hogy milyen állapotai voltak a lufinak. Nem fog menni. Mert nincs olyan, hogy kicsit felfújt, közepesen felfújt, nagyon felfújt - hanem folyamatosan fújódik, mindig egyre nagyobb lesz. Nincsenek éles határok a fújódás tekintetében.

Vagy vegyünk egy autót. Kezdd el nyomni a gázpedált. Ott is a fordulat folyamatosan emelkedik, nincs olyan, hogy egyik pillanatban még 1000-es fordulaton van, majd hirtelen felugrik 2000-re.

Tudom, ezek a példák kissé sántítanak: azt akartam szemléltetni velük, hogy vannak olyan dolgok, amik folytonosságot mutatnak (matematikában azt mondanánk, hogy nem diszkrét értékeket vesznek fel). Az evolúció is valami hasonló. Folytonosan történik, és nem tudunk a folyamatból kiragadni egy egy állapotot, hogy ekkor ez most átmeneti faj, a többi meg nem. Bizonyos értelemben minden faj átmeneti, amíg ki nem pusztul, így az ember is, de az oroszlán, a fóka, az összes.

Ami téged megtévesztett az az, hogy jelenleg tudjuk milyen fajok élnek a Földön. Ez így rendben is van, a ma ismert fajok azok egy hosszú időskálából vannak kiragadva. Itt millió évekről beszélünk, ahhoz képest nem lényeges, hogy a fajok éppen hogy néznek ki egy százéves vagy kétszázéves intervallumot tekintve. Ezek egy millió év múlva már máshogy fognak kinézni (10 millió év múlva meg pláne). Nem lesz mindig ilyen az oroszlán és az orrszarvú, de az ember sem. Ezt kell megérteni.

Ha vissza akarok térni az előző példára, akkor ha egy adott pillanatban lefényképezed a lufit fújás közben, meg tudod a képről mondani, hogy éppen mekkora volt az a lufi a fotózás pillanatában, de azt már nem állíthatod, hogy mindig ugyanilyen maradt. Ha pedig lefotózod egy későbbi pillanatban, látod, hogy nagyobb lett, de azt nem mondhatod, hogy ez egyik pillanatról a másikra következett be, hanem látni kell, hogy egy folyamat része volt. És egyik pillanat sem kiemeltebb a fújást folyamatának egészét tekintve, mint a másik, csak épp azért érzed annak, mert akkor sült el a fényképező. Ugyanígy attól, hogy mi még ebbe a korba születtünk bele, ez sem kiemelkedőbb evolúciós szempontból, mint bármely más kor.

Ugyanígy az autóban is le tudod egy adott pillanatban olvasni a fordulatszámot, de ez nem azt jelenti, hogy mindig ugyanannyi lenne a fordulatszám, és az összes többi érték csak egy átmeneti érték lenne, ami elvezet ehhez a fordulathoz.

#8:

Nagyon jó a válasz, remélem ,a kérdezővel is megérteti, hogy olyan dolgot akar számszerűsíteni, ami nem fejezhető ki számban.

Amit írtál, arról eszembe jutott még egy példa.

Most próbálom összerakni fejben, hogy hogyan is lenne a legplasztikusabban.

Van egy bokrod, ami kinőtt jó nagyra, sűrűre. Most te meg akarod tudni, hogy összesen hány ága, ágacskája van.

Nem tudjuk megmondani. Már csak azért sem, mert az ágak sok egymást követő helyen elágaznak, meddig tekintsek egy ágat egy ágnak? Két elágazás közti szakaszon? Vagy a tövétől a legvasatagabb végig egy ág, minden új kinövőből a következő vastagság végi egy ág, vagy mi?

A mostani állapotában halál pontosan meg tudom számolni az ÁGVÉGEKET.

Sőt, akármelyik magasságban a talajtól a csúcsáig, vízszintesen elvághatom a bokrot és ott meg tudom számolni a vágott ágvégeket.

De ez mindig csak egy szint számszerű adata, az összesség mennyiségileg mégsem látható, sőt, nem is értelmezhető.

Amit én előzőben írtam, a matematikai mennyiségi elemzés példája ide úgy ültethető át, hogy fogom a bokrot és az összes ágát elvagdosom egy önkényesen előre meghatározott hosszra, így a végén megszámolható, hány kis vágott ágdarabod van.

Lesz egy számadatod, ami a bokorról iszonyatosan nem mond semmit.