A baba állatok, emberek miért olyan aranyosak?

^Hogy az ember miért terjeszti ezt ki más fajok kicsinyeire is, arra szerintem csak annyi a magyarázat, hogy az, hogy általánosságban szeretjük a nagy szemhez képest való nagy szemet stb. véletlenül illik rájuk is; illetve hogy nekünk végeredményben hasznunkra vált ez a hajlam, mert oda vezetett, hogy most van egy csomó háziasított állatunk.

A nem-gerinces állatok kicsinyeit (rovarok, pondrók stb.) változatlanul képesek vagyunk utálni.

Még egy dolog: sok állatot "cukinak" találunk felnőttként is, mert érett korukban is a nekünk gyerekeket idéző testarányokat viselnek. (nyuszika, hörcsögke, stb.)

Még egy érdekesség, a biológia "neoténia" [link] néven ismeri azt a jelenséget, amikor egy fajnál megszűnik a felnőtt korba lépés, mert a gyerekkorú test nagyobb előnyöket kínál. Vannak, akik azt állítják, hogy a kutya és a farkas között is valami ilyesmi kiválasztüdás zajlott le (a kutya lényegében örökös gyerekkorban ragadt farkas), pont amiatt, hogy az ember gondoskodó hajlamát minél inkább előnyére fordítsa.

"Hogy az ember miért terjeszti ezt ki más fajok kicsinyeire is, arra szerintem csak annyi a magyarázat, hogy az, hogy általánosságban szeretjük a nagy szemhez képest való nagy szemet stb. véletlenül illik rájuk is; illetve hogy nekünk végeredményben hasznunkra vált ez a hajlam, mert oda vezetett, hogy most van egy csomó háziasított állatunk. "

Nem csak az emberekre jellemző, háziállatok körében rendszeresen megfigyelt jelenség ez. Én speciel tanyasi környezetben nőttem fel, sok állattal, és volt hogy több macska közösen osztozott az almon, sőt, olyan is amikor elpusztult egy anyamacska, de egy pincsianyuka aki szintén nemrég ellett, magához vette a kiscicákat, és etette, felnevelte őket mint a sajátjait.

Vagy nemrég olvastam egy hírt ahol mókusokat vett az alomba egy macsek:

[link]