Miért nem stabil egy sok (sok 100) neutronból és viszonylag kevés protonból összerakott atommag?

bár ez egy baromi pongyola megközelítés lesz, de nagyjából arról van szó (és itt maradjunk a proton és neutron kicsi golyócska felfogásnál), hogy az atommagot tulajdonképpen két dolog próbálja szétszedni:

-a taszítás a protonok között

-az az alapvető jelenség, hogy ha valamit valahova nem rögzítünk, akkor megy amerre kedve tartja.

összetartani viszont az erős kölcsönhatás tartja össze, amit ezen a szinten úgy lehet elképzelni, hogy a protonok és neutronok, ha összeérnek, akkor összetapadnak, ha viszont nem érnek össze, akkor nincs közöttük vonzerő. ellenben sem a neutronok, sem a protonok nem tapadnak a saját fajtájukhoz.

ebből a modellből az következik, hogy ha kevés a proton, akkor a neutronok "tapasztó ereje" nem elég a mag összetartásához, ha viszont túl sok a neutron, akkor egy-egy neutronnak, vagy neutronok és protonokból álló stabil csoportnak nincs hova tapadnia, vagy ha van, akkor sem elég erősen. azaz a dolog előbb-utóbb szétesik.

kb. ennyi. ennél mélyebben már könyvet lehet róla írni.

a probléma alapvetően az, hogy az erős kölcsönhatás nem a proton és a neutron szintjén működik, hanem valójában az őket alkotó kvarkok szintjén. az, amit a proton és a neutron között tapasztalunk csak egy "maradvány". magának a kölcsönhatásnak a megértéséhez a kvarkok közötti kölcsönhatást kell megérteni, az meg eléggé messzire vezet. ráadásul igazából nincs is megoldva a dolog. nem igazán van olyan egzakt megoldás, ami megmagyarázza a kvarkok viselkedését és egyben az atommagot összetartó erőket is.

de egyébként igen, két neutron nem lehet összeragasztani.