Miért nem apa-paradoxon a nagypapa-paradoxon?

hát feltéve, ha ő az apád

szerintem ha megakarnád ölni nem sikerülne, hiszen már megtörtént az, hogy nem sikerült megölni

Valójában teljesen tökmindegy. Jó lenne dédapával, nagyapával, nagyanyával, anyával, apával, de az is jó lenne, ha az időutazó emberünk kiírtaná az összes Australophitecus-t, szóval australophitecus-paradoxon is lehetne. Vagy bármely felmenő tökéletesen megfelel. Tök egyenértékűek, és ráadásul ez csak egy szemléltetése a problémának. (És nanehogymá' azért legyen _túlbonyolított_ (!), mert pont nagyapával példálózunk. Akinek ez túlbonyolítja, annak úgyis mindegy...)

Ez baromi egyszerű. A példában véletlen megölésről van szó, vagyis nem tudod, hogy a nagyapád ölöd meg. A fiatalkori apád elég jó eséllyel felismernéd, a fiatalkori nagyapád már nem annyira biztos.

Nekem nem rémlik, hogy a paradoxonban benne lenne a "véletlen" kitétel, és most gyorsan ránéztem az angol, meg a magyar wikire is, azokban sem látom. De még ha benne is lenne, a paradoxon lényege szempontjából abszolút tökmindegy, hogy véletlen öli-e meg az időutazó a nagyfatert, avagy sem.

A paradoxont eredetileg az 1930-as evekben irtak le, amikor az uriemberek meg uriemberek voltak, a paradoxonoknal valamennyire a korito tortenet is szamitott. Az, hogy az idoutazo veletlenul oli meg a nagyapjat valojaban az uriemberi mivoltbol fakadt, es a tortenet szinesiteset, eletszerubbe es emeszthetobbe tetelet volt hivatott szolgalni. Egyszeruen biztositani akartak azt, hogy termeszetesen senki nem feltetelezi, hogy mindenki tomeggyilkos, es senki ne akadjon fent azon hogy valaki miert menne vissza megolni az apjat vagy a nagyapjat, fogadjuk el, hogy tortenhetnek ilyen balesetek. (Es a nagyapa is jo valasztas, mert ramutat arra, hogy bizony a korabbi osok megolese is problema, azaz ha nagyon visszamegyunk es megoljuk az uk-uk apankat, az se jo...)