Az űrben is ugyanúgy bomlana le egy holttest ahogy a földön?

Az, hogy az űrben hideg van, az így ebben a formában nem igaz. Az űrben nincsenek részecskék, illetve csak nagyon elenyésző mennyiségben, a hőmérséklet pedig a részecskék mozgását jelenti. Így pedig ahol nincs részecske, ott értelmezhetetlen a hőmérséklet fogalma is, ezért nem mondhatjuk hogy az űrben hideg van.

Kérdező, az űr nagy, qva nagy. A kérdésedre a válasz attól függ, hogy az űrnek mennyire távoli pontjára gondolsz a hőforrásoktól (elsősorban a csillagoktól). A csillagok közelében (akár a Föld körül is) pl. akár 200 fok fölé is emelkedhet a holttest hőmérséklete (lásd a Hold felszínén is 150+ fokos hőmérséklet uralkodik, ahová odasüt a Nap tartósan). Ilyen esetben a holttest nap felőli oldala 200 fokos, míg a másik oldala -200 fokos - lenne, ha nem létezne hőáramlás a testen belül, a test részecskéi között (és feltételezzük, hogy nem végez forgó mozgást a test). Így ez valamennyire kiegyenlítődik, ag egyik odala 100 fok körüli, míg a másik fagypont körüli. Ilyen esetben a test gyorsan elveszíti a víztartalmát, és mumifikálódik, majd párszáz, párezer év alatt elbomlik az erős sugárzás hatására.

Távol a csillagoktól, mondjuk a Jupiter pályáján túl már valóban nagyon kevés a beérkező napfény, amit el tudna nyelni a holttest. Ilyen esetben gyorsan kisugározza a testhőt, az egész test hőmérséklete kábé -220 - -250 fok körülire csökken, és gyakorlatilag mélyfagyasztott állapotba kerül, konzerválódik, és csak nagyon lassan, akár évmilliók alatt bomlik el a csillagokból őt érő nagyon alacsony intenzitású röntgen- és ultra-ibolya sugárzás hatására.

Hozzátenném, hogy a holttest a mélyűr hidegében is elég nagy részt elvesztené a víztartalmát, mert a vákuumban ezen az alacsony hőmérsékleten is jelentős mértékű a víz szublimációja.

A bomlás viszont még melegen sem lenne közel sem azonos a földivel, hiszen a bomlási folyamatok legnagyobb részt bakteriálisak, még ha anaerob fajták is, az alacsony nyomás akkor is hazavágja a működésüket.