A biológiát és a programozást összevetve, a testben zajló folyamatok helyes véghezviteléhez mérnöki pontosság szükségeltetik mint ahogyan a programozásban elég egy vesszőhiba és az egész 150 oldalas program nem működik?

Programozáshoz kevésbé értek talán, de nem teljesen.

Test működése kicsit "pufferezett" (ha egy hatás éri, akkor az könnyen kompenzálódik), vagy hogy is mondjam. Puffer ugye kémiai fogalom, tehát már a vérben is például elég sok sav vagy lúg kell hozzá hogy a pH-t jelentősen megváltoztasd.

Aztán pedig a hormonoknál is rengeteg negatív és pozitív visszacsatolás van. Tehát ha A hormon B hormon termelésére hat, ami C hormon termelésére hat, akkor C hormon negatívan hat B hormonra és A hormonra. Ez azt jelenti, hogy ha sok C hormon van, akkor leállítja önmaga termelődését, így nem termelődik túl.

Ugyaígy mondjuk mit tudom én, érrendszerben is elég nagy variabilitás megengedett pláne kisebb erek esetén.

Szóval legtöbb dolog variábilis mert kompenzálódik valahogy, de vannak persze "Achilles inak":

Ilyen például az inzulin. Ugyanis az inzulin az egyetlen hormon ami csökkenti a vércukrot, minden más hormon ami hatással van az anyagcserére, növeli. Viszont ha egy betegség következtében ez valamiért kiesik, akkor ott cukorbeteg vagy, ami kezeletlenül tragikus végkimenetelű.

Vagy még ami nagy pontosságot igényel, az a génszabályozás. Ugye a génekből expresszálódnak a fehérjék, amik kvázi minden folyamatot irányítanak. Ez olyan mint az általad említett informatikában maguk a programnyelven írt betűk és számok. Ha más génszakaszok expresszálódnak, vagy a gének mutálódnak, akkor megváltozHAT a sejt (és akár környezete és akár a szervezet) működése. Azonban ha csak egy sejtben történik változás, annak hatása egy szervezetben nem feltétlenül tragikus nyilván.

Ja meg még egy "Achillesz-ín": A koleszterin.

A koleszterin egyetlen kiválasztódási lehetősége, ha epesavvá alakul. Erre azonban nincs végtelen mennyiségben szükség...

Amúgy amit írtam hogy milyen jól szabályozott, az főleg magasabb rendű élőlényekre értendő.

Vírusok nem ilyenek. Ők mutálódnak egyfolytában, aztán amelyik épp működni tud az működik.

Baktériumok sem ilyenek. Némelyikük elég jól tud alkalmazkodni extrém körülményekhez is, körbeveszik magukat jó kis védőburokkal. Aztán valami egyszerű anyagcserét végeznek amihez pont értenek, abból energiájuk van szaporodnim és elvannak. Nem is tud annyi minden elromolni...

Nem szükségeltetik mérnöki pontosság a biológiában. Ez az oka, hogy létezhet evolúció és sokszínűség. A homeosztázis rugalmas, a genetikai kód nem egyértelmű (lásd kodon táblázat), a fehérjék aminosavsorrendje funkcionális változás nélkül változhat, vagy a változatosság mellett is életképesek az egyedek.

Egy számítógépes programot is meg lehet írni ezerféleképpen, és van is már olyan algoritmus, ami a biológiai evolúciót utánozva dolgoz ki megoldásokat egy matematikai, fizikai, informatikai stb. problémára, a többféle lehetőségeket próbálgatva, megdöbbentő eredményességgel.