Milyen lenne egy olyan bolygó, amelynek ugyanannyi a tengelykörüli forgásának és a keringésének az ideje?

Meg ugye a forgástengelynek a csillaghoz viszonyított helyzete sem mindegy, ha ugyanis pont a csillag felé néz, akkor egy nap egy évig tartana, tökmindegy milyen sebességgel forog a bolygó. Így sehol nem lenne örök sötétség a bolygón.

Valami ilyesmi szögben áll az Uránusz is a Naphoz viszonyítva. Ennek érdekessége, hogy felváltva hol az egyik, hol másik sarkon melegebb az éghajlat, mint az egyenlítő környékén (ugyanakkor a másik sarkon pedig hidegebb).

Elsősorban attól függ, mekkora légkörrel rendelkezik. Lásd példának a Vénuszt és a Merkúrt. Mindkettő igen lassan forog a tengelye körül, jó közelítéssel hasonlíthatóak egy általad feltételezett bolygóhoz. A Vénuszon vastag, sűrű légkör van, így a beérkező hőmennyiség el tud oszlani a felszínen, a légáramlások széthordják a hőt a bolygón. Persze, olyan sűrű a légkör, hogy a felszín közelében alig van légmozgás, az viszont sokkal inkább hasonlít a tengerfeneki áramlásokhoz, mint a földfelszíni szellőkhöz a légkör sűrűsége, nyomása miatt. A magasban azonban igen nagy, 300 km/h sebességű szelek fújkálnak, gyakorlatilag ezek hordják szét a bolygó felszínén a beérkező hőenergiát. Ez olyan jól működik, hogy a Vénusz egész felszínén közel 500 fokos állandó hőség uralkodik.

Ezzel szemben a Merkúrnak alig van légköre, az szinte elhanyagolható mértékű. Így a napos oldala 450 fokra is fel tud melegedni, míg az éjszakain nem ritka a -150 fok alatti hőmérséklet sem. Nincs légköre, ami szabályozná a két oldal közötti hőmérsékletet. Gyakorlatilag az egész Naprendszerben a Merkúron van a legnagyobb hőingadozás a nappali és éjszakai oldalak között.

Ha a bolygód kötött keringésű a csillagához viszonyítva, és nincs légköre sem, akkor csak a csillagtól való távolsága határozza meg azt, hogy mekkora hőmérséklet-különbség alakulhat ki a két oldala között (no meg persze a bolygó átmérője és anyaga, hogy mennyire képes átmelegedni az évmilliók alatt). Viszont kb. 1200 foknál nagyobb hőkülönbség így sem alakulhat ki, legfeljebb nagyon speciális összetételű bolygó esetén. -250 foknál hidegebbre nem valószínű hogy le tudna hűlni az éjszakai oldal, a nappali oldalon 1000 fok környékén viszont már a legtöbb anyag erősen párolog, így némi légkört hozva létre. Ez a légkör elhúzódik az éjszakai oldal felé, ahol kicsapódik, megfagy, így gyakorlatilag az egész bolygó tömegközéppontja elkezd a csillaggal ellentétes irányba tolódni apránként. Ettől viszont a bolygó forgása fog lassacskán felgyorsulni, és valószínűleg stabilizálódni a Merkúréhoz hasonló sebességre.