Honnan "tudja" a magból kikelt növénykezdemény, hogy merrefelé kell nőni, pl. a csíráztatott mag, ha földbe ültetik, akkor is egyenesen nő, ha nem pont megfelelően ültetik el, hogy működik ez a folyamat?

Két éve járok erre az oldalra, de kevés ilyen jó kérdést olvastam.

A gravitációt feltehetőleg nem érzékeli egy növénykezdemény.

A fény irányát sem, mert ugye föld alatt van.

Marad a hőmérséklet különbség lentről-fentről, szerintem ez az oka, de majd egy okosabb válaszoló megmondja.

Növényi hormonok szabályozzák a folyamatot. A csíra képes érzékelni, hogy milyen irányba hat rá a gravitáció. A legtöbb növény kikeléskor gyökerét a gravitációs középpont felé, hajtását attól ellentétesen növeszti. A folyamat szabályozásáért az auxin nevű növényi hormon a felelős, működése elég bonyolult, de itt részletesen utána lehet olvasni (angolul):

[link]

A következő meghatározó szempont a fény. Ugyanis ha a növényt nem pontosan felülről éri a fény, hanem valamelyik oldalról, akkor a hajtás általában a fényforrás felé hajol, a gyökér pedig a fénytől elfelé.

A hajtás számára legtöbbször a fényforrás helyzete felülírja a gravitációt, a gyökérnél ez fajonként változó. Van amelyiknek a fénytől elfordulás erősebb, másoknál a gravitációs központ felé növés markánsabb.

Ezért szintén az auxin a felelős. Ennek a hormonnak a hatására a hajtás sejtjei megnyúlnak. A dolog lényege, hogy a hajtásban a fényes oldalon az auxin lebomlik, az árnyékos oldalon viszont nem. Az árnyékos oldalon tehát a sejtek megnyúlnak, a naposon viszont tömzsik maradnak, ennek eredményeképp a szár a fény felé hajlik.

részletesebben itt (szintén angol): [link]

Így visszaolvasva némileg kusza és tankönyvszagú lett válasz, de ha nem érthető akkor igyekszem értelmesebben elmagyarázni.

A növény érzékeli a gravitációt, nem a hőmérsékletkülönbséget (egyrészről ez elhanyagolható egy növényi mag alja és teteje közt, más részről tökéletesen temperálva is tudja az irányt). Az gyökér süveg sejtjeiben például úgynevezett sztatolitok találhatóak, amik egyfajta nehezékek (módosult, nagyon sűrű amiloplasztiszok), amik a súlyuknál fogva ugye a gravitáció felé mozdulnak, és valahogy tudatják a sejttel, hogy merre van a lefele. Erre utal az például, hogyha egy mutáció miatt ezeknek a sztatolitoknak a sűrűsége csökken, akkor a növény kevésbé lesz érzékeny a gravitációra.

A másik fontos hatás az auxin nevű hormon, ahogy fentebb írták, bár annak nem csak ez a szerepe.