Miért nem tudna életben maradni egy xy állat, ha a normális méreténél jelentősen nagyobb lenne?

Pedig már volt itt is a kérdés!

Az a helyzet, hogy ha valaminek megnöveled a méretét, akkor az ereje (izom) és a teherbíró képessége (csont) négyzetesen növekszik - viszont a tömege köbösen.

Ezért aztán egy idő után a csont törik, az izom pedig nem bírja el még a saját súlyát sem.

Ezért van az, hogy a hangya elbírja a saját súlyának 200-szorosát, míg az elefánt inkább kerül 2 mérföldet azért, hogy elkerüljön egy fél méteres emelkedőt, amit nem is lehet látni, de ő érzi.

Az első válaszoló lényegében igen jól rámutatott a szilárdsági határokra.

A másik dolog szerintem ami itt még fontos, az a tápláléklánc stabilis egyensúlya. Gondoljuk meg ugyanis, hogy nagyobb méretű állatok táplálékigénye nyílvánvalóan bővebb. A megfelelő táplálékmennyiség hiányában pedig bekövetkezik az éhhalál, egyszerűen azért, mert ha néhány állat nagyobb méretű lenne, az az egész táplálékláncban az egyensúlyi helyzetből való kibillenést jelentené.

Viszont mint jól tudjuk, minden dinamikai rendszer (az állatok tápláléka is gyakorlatilag egy dinamikai rendszer) valamely egyensúlyi helyzet felé törekszik, amely csak kihalás útján lehetséges.

A hőháztartás nem ennyire kritikus, mert a hőtermelést lehet csökkenteni.

De a felület és a térfogat aránya a növekedésnél ugyanúgy problémát okozhat: mert a felület négyzetesen nő, a térfogat köbösen. A hő ugye a térfogatban keletkezik, működés közben.

Viszont ilyenkor azt is megteheti az állat, hogy egyre hosszabb vagy szélesebb testet növeszt, vagy nagy lapátfüleket, mint az elefánt, vagy tarajt, mint mások.

Szóval, ez nem kritikus dolog.