Fizikából itt miért ez a jó válasz?
Egy Földről induló rakéta a hajtóműveit úgy működteti, hogy állandó 150 m/s sebességgel távolodik kiindulási helyétől. Elvileg eljuthat-e így a rakéta a szomszéd
galaxisig?
A) Nem, ha nem éri el a szökési sebességet (11,2 km/s), előbb-utóbb visszafog zuhanni a Földre.
B) Igen, ha elegendő ideig működik a hajtómű, eljuthat.
C) Nem dönthető el, a rakéta tömegétől is függ, hogy elegendő-e ekkora sebesség.
Itt miért a B a jó válasz? Ideáig úgy tudtam, hogy a szökési sebességet el kell érni, hogy a Föld ne húzza vissza a rakétát. Vagy itt arra kell gondolni, hogy úgymond ,,végtelen" üzemanyag áll rendelkezésre, emiatt a hajtóművek ,,végtelen" ideig működnek, ezáltal ki jut a rakéta az űrbe?
Pontosan. A szökési sebesség arra vonatkozik, hogy az annyi mozgási energiát ad önmagában, ami nagyobb, mint a testre ható gravitációs erő potenciális energiája. Vagyis ha valami eléri as szökési sebességet, akkor az úgy el tudja hagyni a gravitációs mezőt, hogy további energia befektetésére nincs szükség.
Itt pedig a rakéta hajtóműve folyamatosan gyorsítja a rakétát, így habár nincs meg a szökési sebesség, a folyamatos energia utánpótlás miatt mégis elszökhet.
a szökési sebesség arra vonatkozik, hogy milyen kezdősebesség kell ahhoz, hogy további gyorsítás nélkül eljuss bárhova.
itt van további gyorsítás, ezért eleve nincs jelentősége a szökési sebességnek.
felfoghatod úgy is, hogy minél távolabb vagy annál kisebb a szökési sebesség, és mivel ez folyamatosan távolodik, ezért előbb-utóbb eljut olyan messzire, hogy a sebessége meghaladja a szökési sebességet.
(egyébként ahhoz, hogy átjuss a szomszéd galaxisba, nem csak a Föld, hanem a Nap és a Tejút szökési sebességét is le kellene győzni)
A Földről is kétféleképpen lehet az űrbe jutni.
Az egyik az, hogy valami folyamatos ellenerőt produkálunk a súlyerővel szemben, így akár állandó sebességgel is feljuthatunk az űrbe. Ilyen lenne pl. az űrlift, ha lenne már.
De nincs.
Rakétával is lehetne elvileg így felemelkedni, de akkor folyamatosan üzemeltetni kellene a hajtóművet, sok-sok órán át. Na ilyen sem a működési élettartam miatt (a rakéta gyakorlatilag félóra alatt szétég), sem a szükséges iszonyatos mennyiségű üzemanyag miatt nem lehet csinálni.
Ha lesz majd egyszer valami olyan hajtóművünk, ami minimális üzemanyag-fogyasztással (mármint tömegre, térfogatra, mondjuk pl. fúziós energiaforrással) és elég hosszú élettartammal rendelkezik, lehetséges lesz ilyen felszállás is.
Meg persze akkor is, ha valahogy feltaláljuk az antigravitációt, de senkinek nem ajánlom, hogy addig álljon fél lábon.
Marad az a módszer, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, a lehető legnagyobb gyorsulással elérünk egy olyan sebességet, amivel már hajtás nélkül, gyakorlatilag hajítással ki lehet jutni orbitális pályára. Ehhez elég a megfelelően megtervezett rakéta viszonylag kis üzemideje és üzemanyaga (azért itt is sok száz tonnákról beszélünk).
Ugyebár ez a Föld gravitációjának legyőzéséről szólt.
Teljesen ugyanígy van egy sebességszükséglete a Naprendszer, valamint a galaxisunk elhagyásának is. De ott is igaz, hogy ha az űrjármű nem egy eldobott kőként repül, hanem folyamatos hajtóerővel rendelkezik, akkor ezeknek az értékeknek, a szökési sebességeknek az elérése nem szükséges.
Csak az a leggazdaságosabb módszer.
"Egy Földről induló rakéta a hajtóműveit úgy működteti, hogy állandó 150 m/s sebességgel távolodik kiindulási helyétől"
Vajon hogyan gyorsul az a rakéta amely "állandó sebességgel távolodik a kiindulási helyétől" ?
Ha pedig nem gyorsul, hogyan éri el a szökési sebességet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!