Ha fénysebességgel mennénk egy űrhajóval, akkor számunkra megállna az idő, de a Földön élők tovább öregednének?
Ha mondjuk 10 évig utaznék az űrben a fény sebességével,akkor számomra megállna az idő? Ha csak 99%-kal mennék, akkor csak lassabban telne? Miután 10 év múlva visszamennék a Földre, akkor eltelne több ezer év?
Ez hogyan lehetséges?
Utolsónak: Azért nem,mert ha fénysebességgel mennék, akkor végtelennek kellene lenni a tömegemnek?
Egyébként köszönöm a válaszokat.
Most tekintsünk el a tömegnövekedéstől, és nézzük csak az idődilatáció problémáját.
Az űrhajóból nézve a fénysebesség megközelítése olyannak tűnik, mint a folyamatos gyorsulás, ami akármeddig folyhat. Tehát mondjuk képzeld el azt, hogy az űrhajóban egyenletes gyorsulást látunk. Akkor érné el az űrhajó a fénysebességet, ha az űrhajó sebessége a rajta ülőknek végtelen nagynak tűnne, vagyis egyetlen végtelen rövid pillanat alatt elérnének egyik pontból a másikba.
Tehát már az idődilatáció sem engedi meg a fénysebesség elérését. Ezért igazából a fénysebességgel haladó hajón ülők úgy érzékelik, hogy egy pillanat alatt eljutnak bármely pontjára az Univerzumnak, ezért nem tudnak évekig repülni fénysebességgel, mert igazából már asebességnek sincs ott értelme.
Tisztázzunk valamit: SZÁMODRA SEMMI NEM VÁLTOZIK, AKÁRHOGYAN IS MÉSZ!
A külvilág változik meg, nem te!
Tehát, ha csaknem fénysebességgel mész, akkor a KÜLVILÁG ideje lassul le! A tiéd marad, amilyen volt!
Egyetlen pillanat alatt átmész az egész galaxison - de nem azért, mert a te időd megváltozna - hanem azért, mert a galaxis haladási irányban összenyomódik, és olyan vékony lesz, mint egy papírlap!
Mellékesen ebből az is következik, hogy ha fényévenként csak pár millió H atom van (ilyen ritka vákuum még a galaxisban sincs) azt is úgy érzed, mintha betonfalba ütköztél volna: hiszen gyakorlatilag az összes atomnak ugyanabban a pillanatban mész neki.
Az történik, hogy miután egy pillanat alatt átmentél az egész galaxison, majd megállsz, és megkérdezel valakit - akkor derül ki, hogy ez alatt a pillanat alatt ott eltelt sok-sok év. Annyi, amennyi fényévet mentél.
Ezért mondjuk, hogy a fény számára megállt az idő: mivel ő úgy "érzi", hogy a keletkezése és a becsapódása között nem telt el semmi idő. Ahogy keletkezik, abban a pillanatban be is csapódik valahova - az egész világot egyetlen, végtelenül vékony lapnak "látja" - közben pedig nekünk eltelt annyi év, ahány fényévet ez a fény megtett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!