A kérdésem macihoz szól. Hogy érted az alábbi dolgot?
"a két test tömegétől, a relatív sebességüktől , és távolságuktól függően minden beérkezési sebességhez tartozik egy "gyűrű"."
Maci egy hozzászóló, mielőtt félreértés kerekedne.
Ez pedig csillagászathoz vonatkozik, pontosabban az égitestek más égitestek általi befogására.
Maci: Ha minden sebességhez tartozna egy gyűrű, akkor minden keringene valami körül, nem?
Pl ha egy nagy tömegű és nagyon lassú sebességű égitest belekerül egy hatalmas csillag gravitációs mezőjébe, akkor nyilvánvalóan becsapódik.
Ebben az esetben milyen gyűrű menne ehhez?
(Ez már régóta foglalkoztat, és mástól nem tudom megkérdezni, és mivel láttam a neved az egyik kérdésnél, gondoltam, hogy felteszem.)
Remélem, nem veszed rossz néven.
válasza:Szia!
Ez nem egészen van így. Még relatíve nagy tömeg esetén is beszélhetünk keringésről, és befogásról is. Ismertek olyan kettőscsillagok, amik annyira közel (és meglehetősen gyorsan, pár órás keringési idővel) keringenek egymáshoz, hogy majdnem összeér a felszínük! Más kérdés hogy ilyen viszonylag hasonló (már egymáshoz hasonló) tömegű égitestekhez kapcsolható, bizonyított befogásról nem tudunk. Ennek az oka az lehet, hogy az úgymond kis relatív sebességű égitestek amúgy is kapcsolatban állnak egymással, másrészt hogy a paraméterek meglehetősen kicsi szórást engednek meg a "sikeres befogás feltételeként". Ama bizonyos gyűrű belső ívének határa jószerivel a csillag felszíne maga. Ott azonban felvetődik egy másik probléma: mégpedig, hogy egy csillag magas hőmérséklete és a sugárzása nem igazán hagyja változatlanul a esetlegesen "közel merészkedő" égitestet. Az eredeti kérdésed, ha jól emlékszem fekete lyukakkal volt kapcsolatos. "Náluk" annyiban más a helyzet, hogy ez a határ az eseményhorizont lenne maga, ami tudvalevő, hogy biztosan nagyobb (elméletileg ugyan megegyezhet a "felszínnel") magánál az égitestnél.
Hogy megértsd, végezzünk el egy gondolatkísérletet: Van két égitest amit "fogunk", majd elengedjük őket. Na ebből csatt lesz az tuti! Most végezzük el újra és újra azzal a változtatással, hogy egyre nagyobb sebességgel (őket összekötő egyenesre merőleges vektorú sebességgel) engedjük szabadjára a befogandó égitestet. Amíg ez a bizonyos sebesség kisebb, mint a vonatkoztatott égitest első kozmikus sebessége, addig csatt lesz. Amint elérjük, a keringés megmarad, feltéve hogy egyéb körülmények nincsenek (pl a forróság nem gőzölögteti el az égitest tömegének egy -akár jelentős- részét. Mindaddig keringés lesz a kísérlet kimenetele, amíg el nem érjük a második kozmikus sebességet. (Különben két sebesség közötti tartomány az, ami meghatározza az említett bizonyos gyűrű paramétereit) Aztán ha a sebesség nagyobb a 2. kozmikus sebességnél is, akkor nincs "befogás", és a kérdéses égitestünk elhagyja a rendszert örökre ...
maci
és nem vettem rossz néven ;)
Nagyon örülök, hogy válaszoltál.
De a kérdésem nem igazán értetted meg.
Itt van ez az állítás:
"a két test tömegétől, a relatív sebességüktől , és távolságuktól függően minden beérkezési sebességhez tartozik egy "gyűrű"."
Akkor is tartozik a beérkezési sebességhez gyűrű, ha az adott test becsapódik?
Egy oly példát akartam felhozni, amiben elkerülhetetlen a becsapódás.
válasza:Értem... valóban kissé pontatlan volt az a bizonyos mondatom. Nem minden sebességhez tartozik gyűrű. Csak az olyan esetekre igaz, ha a sebesség a két kozmikus sebesség közé esik.
maci
Ezt szerettem volna tudni.:)
Köszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!