Fajfenttartás? De minek, és miért?

Ha túl vagy ezeken a dolgokon, akkor alapvetően nincs értelme a kérdésednek.

Az, hogy az élet értelmével van összefüggésben, az megint nem igaz szerintem.

Ha el tudod fogadni, hogy nincs(enek) Isten(ek) akkor előbb utóbb azt is le kell nyelned, hogy nincs cél sem. Az egész spontán zajlik, és nem tartunk valami magasztos cél felé.

Ezt evolúciónak hívják. Ami sikeresen tud szaporodni az fennmarad, ami nem az kihal.

Hogy másképpen fogalmazzak, ha elhatározod hogy neked márpedig soha nem lesz gyereked (vagy nem is lehet valami miatt), akkor a génállományod a következö generációra kiszelektálódik. Azok viszont akik sok gyereket vállanak, azok az utódaiknak is továbbadják a szaporodás lehetöségét. Kicsit leegyszerüsítve ez történik az egész élövilágban, csak nagyobb léptékben.

Tehát ha ezt nagyobb távlatból nézed, akkor valami vagy szaporodik, vagy kihal.

Trudom, hogy nem akarsz ezo válaszokat, de itt van egy kis keverék.: Szeintem a fajfentartás mindenki érdeke. Sajnos vannak lépések amelyeket néhányan kihagynak, mikor fenn szeretnék tartani a fajunkat pl.: Szemét szétválogatása, kevesebb sprej használat....

gratulálok a gyermekedhez. kérlek ne flejtsd el megmutatni neki azt, hogy hogyan gondoskodhat a természetről és a jövőjéről. Mégegyszer bocsi, hogy ezo

Ez bizony ezo lesz: "Az élet célja az élet, csak élet és még több élet. Mert egy rész minden életünk, az út része, amin megyünk, mint esőcsepp a tengerhez, egyre közelebb Istenhez."

Másrészt viszont az igaz, hogy ami él, annak szaporodni kell, mert "az élet él, és élni akar" azaz fenn akarja tartani önmagát. De ez csak a kevéssé tudatos lényeknél ilyen ösztönös, emberhez illő valóban arra godnolni, hogy mi az ember létének célja. Megmondja Madách Az Ember Tragédiájában. Amit én ebből leszűrtem, az az, hogy aki Istent kiteszi a filozófiájából, annak az élete végső soron céltalan.

Arra nem gondoltál, hogy az ivaros szaporodású élőlények közül azok a fajok, amelyekben nincs meg a nemi hajtóerő, meddig maradhatnának fenn? Semeddig. Egy generációs faj meg nem létezik.

Másrészről meg minden faj egyedei között vannak biztos olyanok, "akik" maflábbak, kisebb bennük a "kefélhetni vágyás". Ezek génjei nagy valószínűséggel nem örökítődnek tovább. Azoké viszont - akikben dúl a "szerelem" - annál inkább tovább adódik.

És ez így megy ősidők óta. Nem csoda hát, hogy olyan élőlényekkel találkozhatunk csak - szinte kizárólag - amelyek "fajfenntartási ösztönnel" rendelkeznek.