(Fizika) Meg tudná mondani nekem valaki, hogy a fénynek melyik jelenségéhez tartozik, amikor egy szűk keresztmetszetű lyukon átnézve (lencse nélkül) megváltozik egy tárgy látott képének az élessége?

Ez nem annyira fizikai, mint fiziológiai jelenség. Úgy értem, semmi különös nem történik a fénnyel, nincs szó elhajlásról, vagy hasonlóról. És ha tökéletes a látásod, akkor élesebb sem lesz a kép, tehát egyértelműen a szem működésével van összefüggésben.

A lényege nagyjából a következő: egy egészséges szemlencse dolga, hogy adott távoli pontból érkező fénysugarakat a lencse bármely pontjára is érkezzenek, úgy törje, hogy azok a retina ugyanazon pontján végezzék.

Ha valaki rövidlátó vagy távollátó, akkor az a gondja, hogy a szemlencséje tökéletlen alakja miatt ezek az egyazon pontból a lencse különböző pontjaira érkező sugarak "rosszul" törnek, és a retinának végül nem egy pontjára esnek, hanem egy nagyobb foltra.

Ha a fényt csak egy kis lyukon eresztjük át, a szemlencsének csak egy kis részére esik fény. Így azok a sugarak törnek ahogy törnek, de a közelségük miatt legalább hasonló módon teszik. És ami miatt éles a kép: a szemlencse többi részére nem esnek sugarak, amelyek rosszul törve, és a retina más pontjára érkezve elhomályosítanák a képet.

Ez egy eléggé leegyszerűsített magyarázat, de a lényeget jól fedi.

Az 1. válaszoló tökéletesen leírta a jelenség okát.

Mi szemüvegesek, a korrigáló üveg nélkül csak akkor látunk élesen, ha leszűkítjük a szemünk látóterét, pl. egy szűk csövet formázva a kezünkből azon át nézünk meg valamit.

Az első válaszoló jól válaszolt, de természetesen ez elsősorban egy fizikai jelenség, nem fiziológiai. Egyébként meg a fiziológia sem foglalkozik mással, mint az emberi test működésével, amelynek alapja a fizika - mi más lenne?

Ami pedig a konkrét jelenséget illeti, általában is igaz az optikai rendszerekre, hogy az optikai tengellyel párhuzamos vagy kis szöget bezáró (ún. paraxiális) sugarakkal számolunk akkor, amikor a középiskolában a lencsék leképezési törvényeit tanuljuk. Ezért jön mindenki zavarba, amikor a sok szerkesztgetés után valóban megnézi egy lencse fókuszálását, és azt látja, hogy az tele van hibával: kómahibával, képmező torzítással, asztigmiával, színhibával, stb. Ennek oka, hogy az egymástól távol megtörő sugarak egyáltalán nem azt az egyszerűsített törvényt követik, amit nekünk tanítanak. Az csak egy közelítés, ami akkor működik jól, ha közeli sugarak által alkotott képet vizsgálunk. Pl. úgy, hogy egy kis lyukon át nézünk valamit, és annak a fénye a szemlencsénk egy kis területére esik, így még ha nem is jó a látásunk, akkor is élesebb képet látunk. Így működött annak idején piacra dobott "lyukszemüveg", amely lencse nélkül "korrigálta" a látást, és a fényképezőgépekben is a szűk rekesznyílás beállítás mellett emiatt nő meg a mélységélesség - habár a fényerő lecsökken.

Ez tehát egy általános optikai jelenség, nemcsak a szem működésére korlátozódik.

"És ha tökéletes a látásod, akkor élesebb sem lesz a kép, tehát egyértelműen a szem működésével van összefüggésben. "

Kár hogy a fényképezőgépekben nincs emberi szem mégis élesebb lesz a kép ha szűkítjük a lyukat . A kamera obscurában még lencse sincs mégis élesebb lesz a kép csupán a lyuk csökkentésével tehát ez bizony egy fizikai jelenség nem fiziológiai.