Egy víz azért csepfolyós halmazállapotú mert a sűrűsége nem elég nagy ahhoz, hogy szilárd legyen?

A fa gyakorlatlag egy glükóz polimer, egy óriásmolekula. Hatalmas moláris tömeggel.

A víznek nem a moláris tömege nagy, hanem a másodrendű kötések azon speciális esete érvényes rá, amit hidrogén kötésnek neveznek.

a sűrűségnek nem sok köze van hozzá

a higanynak nagyon nagy a sűrűsége mégis folyékony

A sűrűségnek pont a víz esetén pedig különösen nincs köze a halmazállapothoz, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy a víz folyékonyan – 4 °C fokon – éri el a legnagyobb sűrűséget. Onnan tovább hűtve pedig a sűrűsége elkezd csökkenni, de ha melehítjük, akkor is csökken.

Az anyagok olvadáspontja a molekuláris szerkezetüktől függ, olyan tényezőktőűl, mint pl:

- Milyen hosszú molekulákból áll. A hosszú polimerek szeretnek szobahőmérsékleten szilárdak (vagy szilárd szerűek) lenni.

- Milyen erős a molekul ák (vagy egyéb részecskék) közti kölcsönhatás. Ha gyenge, akkor a molekulák szanaszét szaladnak, nemhogy nem szilárdak, de még csak folyékonyak se lesznek, ilyenek a gázok. A víz molekulái közt közepes a kölcsönhatás amúgy, sokkal gyengébb, mint pl a fémben a fém atomtörzsek közt.

- Milyen alakú molekulákból áll. Ha a molekulák könnyen kristályrácsba szereveződnek, akkor az kedvez a szilárdulásnak. A víz V alakú molekulái viszonylag nehezen szervezhetők rácsba, ez gátolja a szilárdulát.

A sűrűséggel kapcsolatban is vannak zavarok a fejedben. Nem szabad keverni egy tiszta vegyület és egy valamilyen struktúra sűrűségét. A fa azért alacsony sűrűségű, mert tele van levegővel. A habosított polisztirol (azaz “hungarocell”) is ezért úszik a vizen, amúgy maga a polisztirol elsüllyedne. A fában rengeteg nagy sűrűségű vegyület van, de maga a fa szerkezete tele van légjáratokkal.