Hogy is van ez az elektromágneses hullámokkal?

Szóval a másik kérdésem pedig, egy töltés gyorsulása esetén minden létező másik töltés szempontjából elektromágneses hullámot bocsát ki. Az univerzumban kb. 10^80 számú atom található. Ezek mindegyike bocsát ki elektromágneses hullámot, hiszen nincs olyan időpillanat, amikor egy töltés valamely gravitációs hatás miatt nem gyorsulna. Ráadásul ezt másodpercenként több milliószor teszi meg mindegyik. Ebből az jön ki, hogy egyetlen másodperc alatt is 10^86-88 elektromágneses hullám keletkezik szerte az univerzumban. Ha mindezt megszorzom még az univerzum keletkezése óta eltelt idővel (másodpercben kifejezve), akkor egy irdatlan nagy számot kapok, amely talán már nagyobb is, mint a googol. Ez megadja, hogy az univerzum születése óta mennyi elektromágneses hullám keletkezhetett.

Az nem lehetséges, hogy az univerzumban szerteszét kalandozó, két töltés között éppen úton lévő elektromágneses hullámok tömege adja a titokzatos sötét energiát?

"Egyrészt azok a hullámok túl gyengék ehhez,"

Minél inkább visszamegyünk az időben, annál nagyobb arányban vannak jelen magasabb frekvenciájú fényhullámok az univerzumban, mert minél korábbi időpontra tekintünk vissza, annál több volt a csillag, annál több volt a fúziós reakció, annál több nagy energiájú foton is született. Ma is léteznek ezek a fotonok, csak nagy részük már "széttöredezett", több, de alacsonyabb frekvenciájú fotonként vannak jelen az univerzumban. Ha az elektron elnyel egy nagy energiájú fotont, akkor azt később kisugározza, de esélyes, hogy nem ugyanakkora energiával, hanem több, kisebb energiájú csomagban. Tehát ma elméletileg nagyobb az alacsonyabb frekvenciájú fotonok száma és aránya is az univerzumban, mint bármikor a múltban volt, és számuk a jövőben is folyamatosan növekedni fog. Ez adja ugye jelenleg a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, amely jelenleg 2,72 fokkal van 0K felett. (Ebből is lehetne számolni, hogy mennyi energiára van szükség ahhoz, hogy egy univerzumnyi méretű dolog hőmérsékletét 2,72 fokkal megemeljük?) Ez pedig azt jelenti, hogy ha eléggé visszamegyünk az időben (univerzumunk születéséig), akkor létezhetett egy olyan időpillanat, amikor egyetlen egy, elképzelhetetlenül nagy energiájú fotonban koncentrálódott az egész ma ismert univerzum. Valószínűleg ezt is ki lehetne számolni, hogy mekkora lehetett ennek a rezgésszáma, energiája, majd összevetni a sötét energia feltételezett mértékével.

"másrészt nem oda-vissza pattognak egy zárt gömbben,"

Ezt nem tudjuk, csak feltételezzük. Bármerre is nézünk, még a legtávolabbi csücsökben is ahová ellátunk, csillagokat, galaxisokat találunk. Feltételezések szerint univerzumunk sokkal nagyobb annál, mint amekkorát fizikailag képesek vagyunk látni, tapasztalni belőle. Azt is valószínűsítjük, hogy ahová már nem vagyunk képesek ellátni, ott is csillagok és galaxisok tömkelege létezik, létezhet. És azt is feltételezzük, hogy univerzumunk önmagába görbül, vagyis amely fénysugár elindul az egyik irányba, annak esélye van ugyanoda visszajutni, ahonnan elindult, ha nem ütközik bele útközben semmibe. Tehát ugyan nem pattan vissza az univerzum széléről, mert nincs neki széle, de így kvázi hasonló a helyzet ebből a szempontból, mintha egy zárt gömbben lenne az egész mindenség.

"harmadrészt szerintem ehhez az em. sugárzáshoz nem tudsz tömeget kötni. "

Arra gondoltam, hogy léteznek napvitorlák, amelyek nagyvonalakban hasonlóképpen működnek, mint a földi szélvitorlák. Tehát a csillag fényének fénynyomását használják ki. Egységnyi felületre beérkező fénymennyiség (fotonok száma) és a napvitorla tömege és gyorsulása alapján ki lehetne számolni, hogy egy foton mekkora erőt (gyorsulást) okoz a napvitorlán. Ebből pedig már lehet következtetni arra, hogy mekkora és milyen sebességű tömeg rugalmatlan ütközésének felelne ez meg. Nem tudom, mennyire sikerült ezt érthetően leírnom :)