Miért ilyen "törékeny" az élet?

Ó! de szép kérdés! gyerekkoromban írt versem részlete jut eszembe:

"jobb lenne védeni a törékeny létet,

nem üstökben keverni számára a mérget"

Hát nem tudom. Az egyszerű élőlények "szívósak, mint fán a féreg", 1-es, de az ember nem. A test lehet erős, de a lélek törékennyé teszi? Vagy tesszük?

Petőfi:

"A bánat? egy nagy oceán.

S az öröm?

Az óceán kis gyöngye. Talán,

Mire fölhozom, össze is töröm."

*

Kérdező, mi az élet?

-aa-

Hogy törékeny, vagy sem, az attól függ, honnan nézzük. Például ha az emberre rádobunk egy sziklát, azonnal meghal, szemben azzal, hogy ha pl egy tankra dobnánk azt a sziklát, az röhögve továbbmegy. Innen nézve csakugyan törékenyek vagyunk.

Máskülönben az embernek számos génjét el lelehet rontani, és mégis él (betegen, de él), fél lábát levághatod, de továbbmegy. Ha a tanknak leszeded a fél lánckerekét, az nem megy tovább.

Vagy például egy virágot könnyű letépni, ez igaz. Máskülönben láttam már virágot, amint keresztül tört a betonrepedésen, és még hacsenevész volt is, de élt.

Szóval nem az a kérdés, hogy az élet miért törékeny, hanem hogy te miért onnan nézed, hogy törékenynek lásd.

Az egyes élőlény lehet törékeny, de nem ez a fontos. Maga az élet nagyon is szívós. Élet van még 3 km mélységben a Föld belsejében is, 11 km mélyen a Mariana árokban is, 60 fokban a Halálvölgyben is, és olyan környezetben is, ahol 100-szor annyi arzén van, mint foszfor.

A mélytengeri füstölőket nem is említve, ahol az élőlények a pasztörizálástól azért pusztulnának el, mert nem bírják ezt az alacsony hőmérsékletet.

Ez nem igaz, legenda. A 4000 éves magok már üvegszerűek, az életnek nyoma nincs bennük.

5 éves magok már sérülhetnek, mutációk lehetnek bennük.

Millió éves, jégbe fagyott baktériumok kelhetnek életre a sarkok olvadásával. Baktériumok túlélhetnek vulkánkitöréseknél kilőtt magmadarabok közepében, akár az űrben is.

Szóval tényleg, az életet, mint általános fogalmat, kinyírni nehéz.

A jelen ökológiai rendszert viszont haza lehet vágni, fajok ezrei pusztulhatnak bele egy klímaváltozásba.

Az egyedek meg persze hullékonyak, minél bonyolultabb, fejlettebb lény, annál inkább.

Minden csak annyira "túlélő", amennyire arra evolúciósan, a faj túléléséhez szükség volt. Ha a nagy létszámú egyedpusztulást (ragadozó, életkörülmények stb.) kell kivédeni, arra megoldás a nagy szaporaság is, evolúciósan ugyanúgy működik, mintha az egyedek lennének "ironman"-ek.

A békák, halak petéi közül ezerből talán csak egy jut el a kifejlett korig, ezért produkálják őket milliószám.

A növények is így szórják a magot, spórát, virágport.

Egér, patkány szaporasága, szúnyogok, folytathatnám.

Aha. Ez az élet azon tulajdonsága, amely "törhetetlen".

A törékenység másra vonatkozik. Az egyes egyénre, amelynek pont annyira könnyű egyetlen rossz mozdulattal tönkretenni a saját életét, amennyire könnyű elejteni egy porceláncsészét. Aztán hozhatjuk a söprűt. Az egyén életéhez is.

"egyetlen rossz mozdulattal tönkretenni a saját életét"-

vagy más ejt egy perc alatt - akár csak szóval- olyan sebet egy emberben, amit azután évekig tart gyógytani. Ha lehet egyáltalán. Szóval lehet teremteni (egy szép verset például), de pusztítani is.