Ősrobbanás-elmélet hívők! Hogy is van ez?

Többször volt már itt ez a téma.

Tudod, a világunk tágul.

AZ a fény, ami 14 mrd éve elindult, olyan helyről jön, ami azóta 46 mrd fényévre eltávolodott.

Az Unverzum kora, az egy idő. 13,7 milliárd év.

Az Univerzum sugara, vagy átmérője az meg távolság. Az a távolság, amit a fény 46 milliárd év alatt tesz meg.

Ergo ebből következően mi nem láthatjuk az Univerzum szélét, mert még nem telt el elegendő idő, hogy a fény ideérjen. Egyébiránt ez a fényév is becsapós mennyiség, hiszen ami 13 millárd éve ott volt, ahol, mikor a fény elindult hozzánk, az a 13 milliárd év alatt onnan elmozdult, ma már nem ott van. Közben az Univerzum tágult, de nem csak térben, hanem maga a tér is tágult.

A kérdés gondolom javarészt az, hogy ha 13,7 milliárd éve történt az Ősrobbanás, és semmi nem haladhat a fénynél gyorsabban, akkor hogy lehet valami 13,7 milliárd fényévnél távolabb. Erre meg a felfúvódás-elmélet ad választ. A térben valóban semmi nem haladhat fénysebességnél gyorsabban, viszont a tér tágulhat. Erre a klasszikus szemléltető példa a lufi. A lufin vannak mondjuk hangyák. Azok nem mennek gyorsan. De ha felfújod gyorsan a lufit, a hagynák nagyon távolra tudnak kerülni egymástól, anélkül, hogy gyorsan kellene haladniuk, sőt akár akkor is nagyon távolra kerülhetnek egymástól, ha történetesen állnak egymáshoz képest a lufin.

Ismét egy jópofa példa arra, hogy valamilyen tudományos elméletet elismerőket olyan valaki nevez hívőknek, aki nem érti az adott témát. Már bocs.

:)

Tényleg, kérdező: azt ugye TUDJUK, hogy egy szétrobbanó világban élünk.

Szerinted - az ősrobbanáson kívül - MÉG milyen normális magyarázat létezik erre?

Olyan, amire valami bizonyíték is van?

Számomra ma is már milliószor több hiteles bizonyíték szól az ősrobbanás mellett, mint a teremtéstörténet mellett.

A tudomány már ezer évvel ezelőtt magasabb szinten volt annál, hogy a Biblia őstörténeti tartalmát legalább munkahipotézisnek nevezni lehessen.

A tudomány, így az ősrobbanás-elmélet is egy nagyon sok bizonyítékkal alátámasztott, bizonyára még hiányos, de nem teljesen hibás elmélet.

A vallási sztori minimális mennyiségű bizonyítható valós pont köré kerített célorientált mese.

Baromi meredek dolog akár összehasonlítani is.

Valójában arra kéne eszközt találni, hogy a témát egyáltalán nem ismerők (és az értés ettől hol van még), valamiféle hamis sikerélmény vadászat érdekében ne dúlják szét egy értelmes társalgás menetét. Hozzászólni kevesebb tudás (és kellő önismeret) birtokában is lehet értelmesen.

A kérdés tartalmi részéhez nem szólnék hozzá annak első három (pontosabban 3.) szava miatt. Aki így aposztrofál egy elképzelést, nem akar komoly választ kapni. Csak valamit felcsippentett, nem ért, és remél valamiféle jó kis csetepatét.

Óvatosan azzal az „elmélet” szóval. Az elméletnek a hétköznapi értelmében van némi pejoratív értelme, ha a gyakorlattal állítod szemben. Ilyen értelemben az elmélet az valami ki nem próbált dolog, ami sokszor ellentmond a gyakorlatban megtapasztaltakkal. Pedig valójában nem az elmélettel szokott ilyenkor gond lenni, hanem azzal, hogy nem vettünk mindent számításba, mikor az elméletet próbáltuk alkalmazni, ami nem az elmélet, hanem az alkalmazó hibája.

A természettudomány modelleket alkot. Van egy hipotézis, azt kísérletileg igazolja, így feltár bizonyos összefüggéseket. Az elmélet az, amit ezen összefüggésekből aztán egységgé gyúrunk össze. Mondjuk azonos nyomáson melegítve valamit, nő a térfogata. Azonos hőmérsékleten valamit összenyomva nő a nyomás. Azonos térfogat esetén a hőmérséklet nyomásnövekedést okoz. Ezek képletek, az elmélet meg leírja, hogy ezek a megfigyelések hogyan állnak össze egy képpé, képlettél, alkot belőle egy modellt, ami aztán esetleg több dolgot is előre tud jelezni, mint amit megfigyeltünk, így az elméletet meg tudjuk erősíteni vagy cáfolni kísérleti úton.

Az Ősrobbanás-elmélet is ilyen elmélet. Megfigyelésekből, mérésekből kialakított modell. Illetve több különböző jellegű megfigyelés által ugyanazt a modellt feltételező elmélet. De nem csak erről van szó. Az elméletet alkalmazva pl. ki tudjuk számolni, hogy na akkor mi történt mondjuk az Ősrobbanás után x. perccel, órával, évvel, évezreddel. Ebből kijön, hogy ha az egész igaz, akkor ilyen és ilyen dolgoknak kellett bekövetkeznie. Ha ez így van, annak ilyen és ilyen következményei lennének, amit mind a mai napig észlelni tudnánk. Voltak is ilyen a modellből származó következtetések, pl. a hidrogén aránya az univerzumban, a kozmikus háttérsugárzás fluktuációjának mértéke, stb… Ezeket aztán meg is mértük, és meg is felelt a modell előrejelzéseinek. Az Ősrobbanás-elmélet néhány próbát már kiállt.

Tehát nem csak arról van szó, hogy valakinek volt egy „elképzelése”, hogy mégis hogy keletkezett a világunk, aztán a többieknek megtetszett a dolog, annyira, hogy gondolták, akkor ezután ezt tanítjuk. A természettudományban az elmélet általában valami nagyon erős, jól megalapozott modellrendszert jelent.

Lehet, hogy nem az igazságot. Viszont amíg nincs egy olyan másik modellrendszer, elmélet, ami megmagyarázná azokat az összefüggéseket, tapasztalásokat, amit az Ősrobbanás-elmélet, és még megmagyarázna olyanokat is, amik esetleg az Ősrobbanás-elméletbe nem férnek bele, addig ez a leglogikusabb, legobjektívebb, legmegalapozottabb álláspont arra nézve, hogy a világegyetem hogyan jött létre.

Ezt is lehet persze hitnek hívni, mint ahogy én elhiszem, hogy a víz szobahőmérsékleten és normál légköri nyomáson folyékony, de nem csak hiszem, hanem tudom, mert megfigyelések eredménye. De azért ez a hit egészen más, mint az, hogy elhiszem, hogy Isten 6000 éve teremtette a Földet, mert „ezt mondták”, sőt le is van írva egy régi könyvben, amit nem természettudósok írtak, és alapvetően nem fizikakönyvnek, hanem erkölcsi tanításnak született. A kétfajta hitet a tudás, a dolgok vizsgálata, a mérések, számszerűsítések, a tapasztalat, az összefüggések pontos ismerete, a logikus következtetés különbözteti meg.

Pont ez az, amit általában nem látnak azok, akik azt gondolják, hogy a természettudományban, a fizikában hinni az nem erősebb, mint Istenben, Allahban, Visnuban hinni. Szintén a fent leírtak azok, amiket nem lát az, aki szerint csak hitről van szó, hiszen amit mond a másik, az „csak” elmélet.