Én miért "érzem magam" és te miért "érzed magad", honnan születik a tudatosság, és ez miért olyan egyértelmű mindenki számára?

Nem lehet a kérdésre választ adni. A valóság, amiben élünk, csak egy szubjektív élmény. Sok dolgot mondhatnánk az agyunk működésével kapcsolatban, csakhogy az agyunk is része a valóságunknak, nem létrehozója. Hogy ha az agyunk nem hozza létre ezt a valóságot, akkor mi hozza létre végső soron? Ezt lehetetlen megválaszolni. Mint ahogy egy virtuális valóság szereplője nem tud kimászni a virtuálisból az "igazi" valóságba, úgy nem tudjuk ezt megtenni mi sem.

Ha a fentiekről nem veszünk tudomást, megelégedhetünk azzal a magyarázattal, hogy az agyunk bemeneti jelekből modellez egy valóságot, ami valamennyire korrelál az objektív valósággal. A modell fogalmakkal dolgozik, és az emberi elme saját magát is képes fogalomként kezelni. Szóval van az objektív valóságod, és az agyad modellező tevékenysége közben erre is kitér, és elhelyezi valahogyan a modellen belül. Az öntudattal nem rendelkező állatok, illetve az ember kisgyerekek is, nem ismerik fel magukat a tükörben.

Az nem igaz, hogy az ember tudatosság nélkül nem tud létezni. Hol van a tudatod, amikor mélyen alszol?

"Az öntudattal nem rendelkező állatok, illetve az ember kisgyerekek is, nem ismerik fel magukat a tükörben." - az állatoknak és a kisgyerekeknek is van öntudatuk, csak nem olyan határozott, mint nekünk. Olyasmi, mint amikor az álomnak szereplője az álmodó: ott is van valamiféle testen kívüli, módosult öntudat.

"Az nem igaz, hogy az ember tudatosság nélkül nem tud létezni. Hol van a tudatod, amikor mélyen alszol?" - Ne keverjük össze a tudatot és az öntudatot. Az öntudat el tud veszni, ha a tudat máshova fordítja a figyelmet. Ezt még ébren is át lehet élni, ha "elbambul" (elmereng) az ember. (Régen a paraszti világban ezt tudatosan alkalmazták, mint "meditációt", pl. pipázás közben.) Erősebb fokozata az alvás, és még erősebb a mélyalvás, itt az öntudat megszűnik, de a figyelem mindig van valahol, a tudat mindig lát/vetít valamit.

Ez a filozófia egyik alapkérdése, mindenkinek megvan rá a saját válasza. A vallás a lélekkel magyarázza, a zen az "egy"-gyel.

Szerintem az öntudat egy összehasonlítás eredménye: az agy a korábbi állapotot összehasonlítja a későbbivel. Tehát attól van öntudatunk, hogy változnak a beérkező ingerek, és ezek rávetülnek a korábbi állapotokra. Ez azt is megmagyarázza, hogy pár éves korunkig miért nincs öntudatunk és emlékeink. Mert akkor még nincs mivel összehasonlítani az ingereket. Akkor alakul ki az, amivel majd később össze tudjuk hasonlítani.

Persze ez csak egy halovány elmélet, inkább csak egy megérzés, valószínűleg lehurrognak majd érte, de ők sem fognak tudni bölcsebbet mondani :)

Mi a legegyszerűbb gondolat?

Az hogy vagyok!

Úgy is nézhetjük, hogy egyfajta illúzió: amit az agyunk kelt hogy képesek legyünk gondolatokat formálni.

A legegyszerűbb mikroorganizmusnak is van éntudata, csak ez nem épül annyi ismeretre mint a miénk. Voltaképpen felfoghatatlanul egyszerű ami lezajlik benne, de nem tekinthető tudattalan lénynek.

Az éntudat is csak kifejlődött mint ahogy az egyszerű biokémiai folyamatokból az élet. Nem csoda hogy továbbfejlődött, mivel könnyebb élelmet szerezni, ha tudod hogy te keresed az élelemet.

Alapvetően nincs éles határ tudattalan és tudatos lény között. Az ember persze hajlamos kimondani hogy ez már élet, meg tudatos lény, de ennek semmi értelme.

Egy kőhöz képest egy amőbának is van éntudata!

Tényleg ideje tisztázni, de ez itt nem olyan könnyű, mert sokféle filozófiai megközelítés létezik. Ezt itt mind kifejteni lehetetlenség.

Néhány értelmező gondolat azonban.

A tudat az agy fejlődésének egy állapota. Ebből következik, hogy bizonyos enyhe folytonosságnak kell lennie, mert a természetben nagy ugrások nincsenek. Azaz a tudatot jellemző egyes tulajdonságokat ki lehet mutatni állatoknál, kis gyereknél, stb.

A fő tulajdonsága a tudatnak az emlékezés, azaz az időfogalom. Az a tény, hogy az agy képes több ingert tárolni, ezeket egymással összevetni. Az állat erre nem képes, a csecsemőnek pedig a képessége van meg ahhoz, hogy megtanulja (amint írták, a tapasztalat során).

Az ingerek sokfélék, vannak, amelyek a konkrét egyénre vonatkoznak, azaz az ember rádöbben, hogy különbség van az ő lénye és a többi dolog között. Röviden, rájön, hogy egója van, és ez más, mint a többi. Merthogy a dolog (hatás) vele történik, és ez módosíthatja a tudatát. Így tesz fokozatosan különbséget az ismeret és az érzelem között is. A kettő megkülönböztetésének csak akkor van értelme, ha kellő számú tapasztalat gyűlik össze az eltérésekről.

Mindezek felismerése együtt a tudat. Az időfogalom hozza a tervezés lehetőségét, azaz az akaratot is, ami nem tévesztendő össze például azzal, hogy a majom botot használ a banán leveréséhez, ha nem éri el. Ez az akarat ugyanis nem tervezett, hanem alkalomhoz kötött. Persze fokozatok itt is kifejleszthetők.

Egy dologra új fogalmat akkor alkotunk, amikor már érdemes megkülönböztetni a másiktól, mert nem mindegy, melyik eset következik be. Ezt röviden a mennyiség minőségbe való átcsapása törvényének hívjuk. A dolgok változnak, bizonyos mennyiségű változás után elkezdjük másnak hívni. Az agy egy bizonyos fejlettségi fokának azt a képességét, hogy elkülönít egymás utáni ingereket, az előző állapottól eltérő más állapotnak tekintjük és a "tudat" nevet adjuk neki. Ebből aztán levezettük az időfogalmat, az egót, azaz öntudatot és még sok mást.

https://www.youtube.com/watch?v=WaARV9AsubA

és

https://www.youtube.com/watch?v=EjFOa26XHrY

:)