Miért nem gyakorlatorientáltabb a kémia és fizika oktatása általános és középiskolában?

Én inkább azt nem értem, hogy akiktől távol áll az egész, miért nem kapnak technikaibb jellegű oktatást. Iszonyú primitív számolós feladatok mondjuk a munkatétellel vagy a gáztörvényekkel. Mi köze ezeknek a használati tárgyainkhoz, vagy a közlekedéshez, vagy bármihez, ami a hétköznapi életben gyakori, és nem ártana egy kicsit konyítani a fizikához?

Említette valaki a mikrót. Ez egy a sok-sok eszközünk közül, ami valamilyen fajta elektromágneses sugárzást használ. Miközben az emberek azt se tudják, eszik-e vagy isszák. Mi van? Sugárzás?? Vidd innen, elég volt Csernobil!

A fenti hozzászólás is kiválóan példázza, hogy mi az alapvető baj a természettudományos oktatással: túl akadémikus, életidegen. Ezen valójában úgy is lehetne váloztatni, hogy nincs több eszköz, vegyület, vagy pénz. Egyszerűen nem készen kéne tálalni az egész tudományt, hogy nesze, itt van, légy boldog. Sokkal fontosabb elmesélni, vagy újra átélni, ne adj isten saját "kutatással", gondolkodással bejárni a tudományos gondolkodás azon iskoláját lépcsőről lépcsőre, ami elvezetett a mai tudásunkhoz, és mellékesen az eddigi eredményeket is el lehet persze mondani, de ebben a kontextusban. Persze nem egyből a kvantumfizika kérdésein kell rágódni általános vagy középiskolában, de a módszertan átadásához ez nem is kell. A miértek és hogyanok persze eredhetnek a hétköznapi életből, de el lehet juttatni őket abba a megfelelően lecsupaszított, egyszerűsített modellbe, ahol már meg lehet válaszolni őket.

Ehhez a szemlélethez az amerikai fizika/science tankönyvek sokkal közelebb vannak, így volna honnan meríteni. Vagy lefordították Feynman Mai fizikáját is. De ne menjünk ennyire messze, volt nekünk egy Budó Ágostonunk és egy Simonyi Károlyunk, akik szintén rájöttek erre, és írtak is egyetemi vagy ismeretterjesztő könyvet tele tudománytörténettel és gondolatmenetekkel.

Nem tudom, hogy kiknek és hol kéne vívniuk egy csatát ez ügyben, de abban biztos vagyok, hogy nem lenne lehetetlen ilyen szellemben írni új tankönyveket, de még inkább képezni a szaktanárokat.

A természettudományos oktatás problémája része az oktatás problémájának. Például annak, ami az ezüstnitrátos KLIK-es esetet leírja.

A politika teljesen devalválódott, a hatalom számít, amit szavazatokkal kell megszerezni. Hamis célokat, hatalmi érdekeket csak buta emberek szavaznak meg, ezért ma már cél, hogy az iskolarendszer züllött legyen. Ezt mutatják az évről évre történő hatalmas elvonások is.

Számos neves közgazdász kimutatta, hogy hiány esetén az adott területen is megindul a hatalmi harc, mert ez a maradék megszerzését célozza. Mutatja ezt az összes oktatói szervezet csődje. Ezért természetes, hogy a tankönyvek egyre silányabbak, az oktatók egyre frusztráltabbak és persze gyengébbek (ki megy ma tanárnak - aki másra nem jó). A társadalmat a politika arra ösztönzi, szóljon bele az oktatásba. Érv hozzá akad, hiszen valóban egyre több a hiba. De bármilyen jóindulatú (az esetek többségében inkább rosszindulatú) szülő tovább ront a helyzeten, hiszen ő még kevésbé ért hozzá. Ilyen körülmények között az itt felvetett jó gondolatok kizárólag elvi jelentőségűek, senki nem tudja érvényesíteni.

Sajnálatos, de az oktatás gondjait, már nem lehet az oktatási rendszeren belül megoldani. A megoldás kizárólag politikai lehet, mert ott lehet megteremteni a rendbetétel feltételeit. Vagyis előbb a politikát kell rendbe tenni, hogy e témában magam is gyakorlatias legyek.