Ha klonoznak akkor ugy fog kinézni a klonod mint amikor klonoztak vagy mint te újszülötként?

„A klónnak csak a DNS-e lesz ugyanaz, mint neked - és a sejtjeinek az életkora.”

A sejtéletkor fogalmával óvatosan kell bánni, félreértésekhez vezethet. Egy dolog a telomer hossza, de a sejt életkorában sokat számít a mitokondrium állapota is. Maradjunk annyiban, hogy a genomi DNS-e a klónozandó sejt állapotát/életkorát tükrözi, de a sejt általános állapota nem. Ez kb olyan, mintha egy öregember agyát betennénk egy gyerektestbe. Képzeljünk el egy gyereket, aki szenilis, állandóan a mai ifjúságra panaszkodik, és emlékszik arra, mikor 3 forint volt a kenyér – ugyanakkor jól fut és nem fáj a dereka reggelenként. Körülbelül ez a kettősség jellemzi a klónozott petesejtet, különösen a kezdeteknél. Aztán sajnos a problémák hamar eluralkodnak a szervezeten.

„Távolabbi rokonod lesz, mint egy ikertestvér.”

Ha a genomi DNS-t vesszük alapul, akkor a rokonsági fok pontosan ugyanaz, mint az ikertestvérnél, tehát köznapi értelemben pontosan azonos mértékben közeli rokonod.

A genomi DNS-en kívül azonban van egy kis olyan DNS az emberben, ami csak az anyától függ, ez a mitokondriális DNS. Ez mindenkiben egyforma, aki ugyanattól az anyától született. Tehát ha a klónodat a saját anyád (vagy ha elhanyagoljuk az egy generáció alatti mitokondriális DNS mutációkat, akkor az ő lánya, azaz a te lánytestvéred is szóba jöhet) szüli meg, akkor minden DNS rokoni foka pontosan megegyezik azzal, ami az ikertestvéreknél van. Ha egy nő a saját klónját szüli meg, akkor is megegyezik a rokonsági fok.

„Ezt a logikát követve akkor 12 napon belül megszületne a klónbébi.”

Azt viszont senki nem mondta, hogy a klónozott petesejt gyorsabb, csak azt, hogy a teljes szervezet gyorsabban öregszik (ezt nem a sejtek gyorsabb volta váltja ki), illetve 0 éves korában már 20 éves jellegű a sejtek belső állapota. Ne keverd a dolgokat!

„Nem kötetkedek, de valaki kifejthetné részletesen is ezt a gyors sejtöregedést, hogy milyen mechanizmusok alapján működik?”

Olvass tovább, mindjárt mesélek róla.

„Szóval a klón az a tökéletes genetikai mása a donor élőlénynek, és a sejtek öregedése teljesen más tészta.”

Maci, azt hiszem, te nem biológus vagy, legalábbis eddig főleg fizika témakörben láttalak nyilatkozni. Hadd meséljek egy kicsit az élőlények működéséről.

Kezdjük távolabb, hogy aki most jár esetleg gimnáziumba, az is bekapcsolódhasson. Az ember élete ott kezdődik, hogy egyesül a petesejt a hímivarsejttel. Ez a sejt elkezd osztódni, majd a két utódsejt ismét, majd ismét. Egy darabig minden sejt minden körben kettéosztódik. Sajnos az osztódás nem hibamentes folyamat, így minden körben bizonyos mennyiségű hiba, azaz mutáció lép fel az utódsejtekben. Vagyis bizonyos mértékben állíthatjuk, hogy minden sejtünk kicsit különbözik a másiktól, de ez nem 100%-ig biztos, és a hiba helye is lehet olyan, hogy ne befolyásoljon érdemben semmit.

A fejlődés során viszonylag hamar, tizenvalahány ciklus után lesz egy sejt, ami nem hajlandó tovább osztódni, így viszonylag kevés felgyülemlett mutációt hordoz – belőle lesznek az ivarsejtek. Az ember többi sejtje akár több, mint 40 osztódáson van túl, vagyis alap állapotban egy testi sejt potenciálisan 3-szor annyi DNS hibát tartalmaz, mint egy ivarsejt, de ez tán még nem is lenne olyan sok. Ehhez jön az, hogy az élet során a környezeti hatások miatt a sejtek DNS-e károsodik, amit a sejt ugyan megpróbál kijavítani, de ez nem mindig sikeres. Az ivarsejtek védelméért a szervezet mindent megtesz, de a frontharcosokat (pl bőr, izom, stb) nem lehet kímélni. Egyébként egy ilyen károsodás a legtöbb sejt működését nem is zavarja, hiszen nincs minden sejtnek szüksége minden génre. Például egy bőrsejt nem termel májenzimeket, így ha egy DNS károsodás miatt a májenzim termelő gén megsérül, attól a bőrsejt tovább élhet. Viszont ha ezt a bőrsejtet klónozásra használjuk, akkor az egész szervezet a hibás májenzim gént fogja örökölni, így maga a máj is. Vagyis az ezen bőrsejtből klónozott egyén mája beteg lesz.

Az öregedés egy elég összetett folyamat, és többek között a sejtek DNS-állományának általános leromlása okozza, mégpedig az által, hogy a sejtek egy bizonyos mértékű DNS károsodást tudnak tolerálni, utána elpusztítják magukat egy apoptózis nevű öngyilkos folyamattal. Részben ez is az oka annak, hogy az öregség sejtpusztulással, sejtek inaktiválódásával jár, vagyis ugyanazt a feladatot sokkal kevésbé megfelelő mennyiségű és minőségű sejt látja el.

Ha egy testi sejtből klónt készítünk, azzal nem állítjuk helyre a DNS károkat, amiket addigra a sejt elszenvedett. Ha az utódot rendes úton hozzuk létre, akkor a petesejt és a hímivarsejt abban a „hibernált” állapotban volt, amiről fentebb meséltem, így a bennük levő károk száma sokkal kisebb, gyakorlatilag megegyezik a saját fogantatásunk + 15-20 osztódás káraival. Ezen persze az elfogyasztott mérgek (pl dohányzás) sokat ronthatnak, de ez a testi sejtre hatványozottan igaz. Ráadásul a hagyományos út esetén mindkét szülő hozzájárul a saját genetikai anyagával, ami esélyt ad, hogy legalább az egyiküké jó. Klónozás esetén ez a menekülési lehetőség sem áll fenn.

Mindebből következik az, hogy a klónozott egyed genetikai állománya sokkal rosszabb kondíciókkal indul, mint a szülő. A klón fiatalon elszenvedett öregkori bántalmai is jórészt erre vezethetőek vissza.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha végülis a petesejt is folyton mutálódik pár generációnyit, akkor miért nem lesz sok embergeneráció múlva teljesen leromolva az emberiség. Erre a válasz a következő:

A környezeti ártalmak által okozott károsodás típusában más és mennyiségében jóval több, mint a sejtosztódás okozta probléma. Egy nem-klón ember, ha még petesejt korában beszed egy durva mutációt, akkor beteg lesz, és kiszelektálódik, így végül is nem épülnek egymásra a mutációk. A klónban sokszoros adag mutáció együtt jelenik meg.

A valóság persze nem ilyen egyszerű. Az epigenetikai információkról egy szót sem ejtettem (ilyen a fentebb emlegetett telomer is). Mindenesetre az látszik, hogy a klón sejtek számos szempontból rosszabb kondícióban vannak, mint a nem-klónok, és ezért az általuk felépített teljes szervezet is rosszabb passzban van, mint egy nem-klón. És ez a rossz kondíció a gyakorlatban a mindenféle „működik de nem egészen” jellegű öregkori betegségekben jön ki, például az ízületek kevésbé terhelhetőek, fájnak, az erek rugalmatlanabbak, stb, és végül a halál is sokkal hamarabb következik be. Mindezek együtt az öregkor előnyei nélkül (sok szép emlék, nyugdíj, ingyenes BKV) - szerintem nem éri meg.