Mitől függ egy anyag vízoldhatósága?

Az oldhatóság fogalma alatt a telített oldatban az oldott anyag és az oldószer tömegarányát értjük. Adott oldódó komponens esetében ez függ az oldószer anyagi minőségétől, a hőmérséklettől és – főként gáz oldódása esetén – a komponens parciális nyomásától.

Ez megadja például, hogy 100 g oldószerben az adott komponensből – adott hőmérsékleten és nyomáson – maximálisan hány gramm oldható fel.

Mértékegysége: g/100g oldószer. Az oldhatóság mértékének megadására azonban valamennyi ismert koncentráció-mértékegység használható.

Erősen "tulajdonság" függő.

Ilyen tulajdonság: polaritás, be tud épülni a rácsszerkezetbe az anyag vagy sem, esetleg még a porítottság is közrejátszhat. Fontos, hogy ezek inkább fizikai/fizikai-kémiai tulajdonságok. Előfordulhat, hogy a két anyag reagál, így oldódik a kérdéses komponens.

Attól függ, hogy a jóisten ilyennek teremtette a világot. Az anionok esetén az oldhatóság szilikát - szulfid - oxid - perklorát - klorát - fluorid - hidroxid- karbonát - szulfát - bromid - klorid - nitrit - nitrát sorrendben, kationok esetén mellékcsoport fémei - bárium - stroncium - kalcium - alumínium- rubídium -kálium- nátrium- ammónium sorrendben nő, az anion szerepe a fontosabb.

Vannak persze, kivételek. Még az sem törvényszerű, hogy magasabb hőmérsékleten az anyagok jobban oldódnak, mert pl. a paraaldehid vagy a bárium-fluorid nem így tesz.