Jól gondolom, hogy teljesen felesleges vízbontással hidrogént égető motort hajtani?

Először:

Az energia, amit be kéne fektetni ugyan akkora, mint amit megtermelne, de ez csak elméletben igaz, de gyakorlatban teljesen más, nincs megfelelő technológia ahhoz, hogy teljesen visszanyerjük az eredeti energiánkat. Az energiát 100%-osan nem lehet visszanyerni. Szóval a folyamat gyakorlatban nem hosszú életű.

Ezt úgy tudom egyszerűen leírni, hogy van egy akkud, az van rákötve a katalizátorra.

Elindul a vízbontás, viszont a keletkezett hidrogénből csak annyit, vagy kevesebb energiát tudsz előállítani, mint amennyit befektettél, viszont a technológia miatt nem képes teljesen visszaforgatni a rendszerbe az energiát. Egy ilyen rendszer értelmetelen.

A katalizátor szerepe a reakciók gyorsítása. Nem változtatja meg a reakció energetikáját, viszont megváltoztatja a reakcióutat. Ugye a H2+O2 reakció olyan, hogy egy darabig semmi, aztán egyszer csak felrobban. A katalizátor ezt kézben tartja, a reakció irányíthatóbban megy végbe.

És amúgy nyilván ha a kocsi vizet bontana majd ezt a vizet elégetné és abból még menne is, akkor sértené az energiamegmaradást. Vagyis nyilván nem lehet ilyen.

Természetesen hülyeség. A termodinamika egyik alapelve, egyben energetikai alapelv, hogy a reakcióhő csakis a kiindulási termékek és a végtermékek minőségétől függ, és független a reakcióúttól, a körülményektől és a katalizátortól.

Azaz, árammal vizet bontani, majd hidrogént elégetni, ezzel nem lehet energiát nyerni, legfeljebb -elméletben-ugyanannyi jön vissza, mint a befektetett mennyiség, a gyakorlatban meg sose, mert 100%-os hatásfok nincs.

Az ilyesmi estimesék csak a műszaki analfabéta prolik etetésére kitalált lózungok, mindennemű gyakorlati haszon nélkül.

A tényleges gyakorlati haszon AKKOR JELENTKEZIK, ha OLCSÓ ÁRAMOT - vagy éppenséggel nem kellő, tehát nulla dollár értékű áramot - használunk fel vízbontásra.

Merthogy az áramot tárolni nem tudjuk (mármint hálózatban , illetve komolyabb mennyiségben, most akkumulátoroktól, kondenzátoroktól tekintsünk el), és mi van akkor, ha pl. gyakorlatilag majdnem ingyen vizi-, vagy napenergiánk van, amit a hálózat per pillanat nem igényel? Azzal mit tudunk csinálni? A válasz kézenfekvő: tárolható formába kell átkonvertálni. Ennek két lehetséges módja van: vagy helyzeti energiát csinálunk belőle úgy, hogy vizet jó magasra felszivattyúzunk, vagy vizet bontunk, és hidrogént nyerünk. Utóbbi technológiailag igencsak drága, mert a hidrogén felettébb robbanásveszélyes és szikraérzékeny lévén mindent Ex-esen kell szerelni és kivitelezni, viszont sokkal nagyobb a hatásfoka, mint az előzőnek.

Ha nagymértékben el fog terjedni a napenergia-hasznosítás, és valami átütő műszaki felfedezés nem történik, az éjszakai áramellátást csaknem biztosan hidrogénüzemű gázturbinás erőművek fogják biztosítani, melyek a nappal nyert (vízbontott) hidrogént égetik el éjjel. Ez a jövő. Egyik lehetséges útja.