Az alagúthatás nem sérti az energiamegmaradást?

Kedves szigula!

Milyen csodálatos is lett volna, ha még forrást is adsz ehhez a hivatkozáshoz!

Azt elismerem, nem vagyok a kvantummechanika nagy szakértője, így természetesen lehet, hogy tévedek a kérdésben. Ez az oldal mindenesetre az én állításomat erősíti meg:

"Thus the conservation of energy in time is a well defined concept even in quantum mechanics."

[link]

(Igaz, a bekezdésben egy hivatkozás sincs, ami mindig gyanús.)

Egy másik cikk:

[link]

Nem olvastam végig, de a végén azt írja: "... az energiamegmaradás törvénye se empirikus, se induktív értelemben sem tekinthető bizonyosnak, de rendkívül jól megalapozott törvény, amelynek plauzibilitását az 1-hez nagyon közeli értékkel fejezhetjük ki." Igaz, a kvantum világot csak nagyon szőrmentén érinti.

Azt azonban nem értem, miért sérti szerinted az alagúthatás az energiamegmaradást rövid távon. Ezt egy kicsit igazán kifejthetnéd. Ha másért nem, hátha tanulok valamit.

Talán igazad van "Sadam87"

A tudományos társadalom nem igazán egységes ebben a kérdésben.Lehet találni érveléseket pro és kontra.

Talán egyszerűen arról van szó hogy a kvantum fluktuációk hatása miatt nem lehet igazán zártá tenni egy (kvantumszintű) rendszer rövid időskálán vizsgálva.

Ha jól sejtem, valahol a renormálás problémaköréhez közel érkeztünk. Hogyan lehetne elszámolni véges hozzáadott energiaadagokkal ott, ahol eleve "végtelen" energia van jelen a háttérben, legalábbis a leírásunk és a korábbi fogalmaink alapján így értelmezhetők bizonyos eredmények. A kísérleti tapasztalatok azonban az energiamegmaradást nagyon sok esetben megerősítették már, és nem hiszem, hogy az alagúthatás kivétel volna. Elvégre ha egy kialagutazott "részecskét" detektálunk valahol, akkor az onnan, ahonnan kialagutazott, hiányozni fog, és vele az összes "járuléka" (energia, impulzus, spin, stb.). Az alagúthatás alapvetően egy hullámtani jelenség, és ha ez a hullám valószínűségi, akkor biztosan nem szabad a hozzá rendelt energia áramsűrűség vektort (intenzitás) szó szerint úgy érteni, hogy konkrétan arra és annyi energia terjed egy nyalábban, mint ami ebből kiszámolunk. Csak a kibocsátás és a detektálás folyamata az, ahol el kell tudni számolni a megmaradásokkal. Marx György hasonlatával élve, a bankszámlámról csak akkor tudok kivenni pénzt, és csak annyit, amennyit valamikor már oda betettem, hiába kering a bankrendszerben jóval több pénz.

De hogy legyek konkrét is, ha úgy hallgatunk le egy optikai szálat, hogy a köpenyéthez nagyon közel, esetleg le is csiszolva belőle egy picit szorosan odahelyezünk egy megfelelő üvegszálvéget, akkor az a fényintenzitás, amit "kicsatolunk" alagutazás révén, hiányozni fog a másik szálból.