Miért nem raknak GoPro-t az űrszondákra?

Azért mert a távcsöveken és a többi műszeren van a hangsúly. A csillagászokat nem nagyon érdekli, hogy egy gopro kamera milyen képet mutat. Belenéznek a rohadt drága földi csillagászati távcsövekbe és mindent 100x szebben látnak, mint a gopro.

Amúgy meg a gopro egy sportkamera. Mit keresne az űrben ? Lehet tök alkalmatlan lenne az egészre.

Egész más fényviszonyok vannak, mint a földön. Az adatátvitel is szűk keresztmetszet. Korlátozott energia áll rendelkezésre, ami a kamera lehetőségeit is behatárolja, valamint viszonylag kis sávszélességű adót tudnak használni, ezért választani kell a kevés jó minőségű vagy több gyengébb minőségű kép között.

A kamerának a földihez képest elég komoly dolgokat kell kibírnia:

*Vákuum (Emiatt már az optika is más lehet)

*Nagy rázkódások, gyorsulások

*Jelentős sugárzás

Valamint egy csomó olyan dolog amire nem is gondolok.

"Hátha menne házilag is"

Hát éppen elvi akadálya nincsen. Az űrhajókat is emberek készítették. :-)

De gyakorlati akadály annál több van. Házilag azért nem igazán készíthető űrrakéta.

lol...

Miért nem építesz akkor holdrakétát már? Megcsinálod házi alapanyagokból, átugrasz, lefotózod, aztán vacsorára itt vagy.

Sajnos az előzőek közül senki nem adta meg a helyes választ, pedig egyszerű.

Miért olyan sz@& minőségűek az űrfotók?

Válasz: mert az emberi SZEM egy sz@& szerszám.

Valószínűleg fel se fogod, de amit látsz a hétköznapokban, az NEM a teljes valóság. Az emberi szem egy bizonyos tartományban található fényhullámhosszt képes befogni, a többire "vak". Például nem látod a mikrohullámokat a mikrosütődben, vagy a tévéd távirányójának a fényét.

Ami a földi drága kamerákat illeti, ezek valójában "csalnak" a javadra. Külön filtereken át szűrik a kék, piros és zöld fényt (ezek azok, amiket a szem elsősorban felismer, és ebből 'keveri' ki a többi színt), hogy te mutatósabb fotót kapjál. Lehet, hogy nagy naívan ránézel a fullextrás kamerád fotójára, és azt mondod naívan, hogy na, ez VALÓSÁGOSABB, miont amit szabad szemmel látsz: a körvonalak élesebbek, a színek élénkebbek, erősebbek. Közben egy nagy fenét: a kamera pont hogy szűrte a valóságot, hogy a te szemednek tetszetősebb legyen a végeredmény. A fotó meghamisítja, hogy mennyi, milyen színű, milyen erejű fényt lát (felerősíti vagy gyengíti), hogy neked tessen.

Namost az űrkutatók nem igazán érdekeltek az ilyenfajta csalásban. Ha van egy műszered, ami képes jeleket fogni, akkor a lehető legszélesebb skálán szeretnéd őket megkapni és a lehető legnagyobb pontossággal.

Ezeknek a kamerák amúgy is azokat a hullámhosszakat keresik elsősorban, amik valamilyen fajta égi jelenséghez köthetőek. Az a hullámhosszú sugárzás, ami mondjuk egy szupernovától érkezik, NEM azonos azzal, ami a szemnek szép szín vagy sem.

Másrészt pedig...Ami a világűrt illeti, az valójában nem különösebben színpompás. A Hold vagy a Mars felszíne többnyire csak a szürke és a piros/sárga különböző árnyalatai.

A Hubble teleszkóp által befogott fény pedig mind fehérnek tűnne a mi szemünknek.

Persze, az is igaz, amit az előzőek mondtak, hogy a tárolás és adattovábbítás is technikai korlátokba ütköznek, és ezért a részletességnek valahol gátat kell szabni; de a módosítatlan képek akkor se lennének szépek az emberi szemnek, ha nem így lenne.

Szóval mit lehet csinálni? Csalni.

Lényegében fogod a visszaküldött képet, és aztán addig állítgatod rajta a színtartományokat, amíg valami tetszetős eredményt nem kapsz.

Amikor látsz mondjuk egy ilyen képet:

[link]

azt hihetnéd, hogy a galaxis egy szívárványszínben tündölkő valami, pedig dehogy.

Ami nem azt jelenti, hogy a kép szigoróan véve csalás. De ilyet max. akkor látnál, ha egy űrlény lennél, aki valahol az ultraibolya tartományban lát, és annak egyes szakaszaihoz rendeli a szeme az adott "szín" érzetét.

Ismétlem, az ilyen átfestés nem igazi csalás. A kamera valóban érzékeli a különböző hullámhosszakat, és ha a mi szemünk nem, a legegyszerűbb lefordítani/szemléltetni azt a hullámhossz információt valami olyannal, amit a szemünk viszont felismer, például színekkel.

De a dolog nem olyan egyszerű, hogy felkapom a legjobb Nikon kamerámat és kilövöm az űrbe, és az majd király fotókat csinál.

Nézd meg a Csuri-üstökös fotóit, a Rosetta kamerájával. A GoPro elbújhat, olyan jók. Nézd meg a Curiosity NASA-oldalát, milyen fantasztikus tájképek vannak.

A New Horizons 2006-ban indult, akkor még nem volt GoPro. :)

A profi fényképezőgépek voltak akkor 5 megapixelesek, azok meg olyan érzékenyek, sérülékenyek voltak, hogy egy rakétafellövés rezgései, terhelése csak elektronikai szemétdombot állított volna pályára.

Elvárás volt a sok G és a vibráció tűrése (ma is az), plusz az abszolút nulla fokhoz közeli hőmérséklet, a nagy hőingadozások eltűrése, mindemellett olyan fényviszonyú környezetben kell fotózni, mintha éjjel a befüggönyözött szobádat maximum az asztali óra LED-kijelzője világítja meg.

És ne feledjük, a mostani Pluto-fotók még Q messziről, távcsövesen készülnek.

Lesz ez még jobb is, várj pár hónapot.