Hogyan kell elképzelni a gyémánt keménységét?

"És igazán a szilárdságról sem. Egy szakítószilárdsági teszt többet mond."

:)

Nem írtam, hogy milyen szilárdság, csak azt, hogy ne keverje a kettőt.

:)

A gyémánt szakítószilárdsága elérhetné (ha rácshibamentes egykristály) a 200 GPa-t. Persze ilyen tökéletes gyémánt ezredakkora darabban sincs, mint a kérdésben szereplő.

A fullerén csövek meg különben is elérik már a 60 GPa-t, ami már sokszorosa a legjobb acélokénak.

"Feltéve, hogy a rudad egykristály, mert az összes kristályosodási hiba, szennyeződés lerontja a szilárdságot."

Ez gondolom csak a nemfémekre (vagy nem tudom mikre) jellemző, mert pl. a vasnak sokkal kisebb a szakítószilárdsága, mint az acélnak, pedig az acél elvileg nem más, mint szénnel szennyezett vas.

Amúgy pl. a víznek miért nincs "keménysége" (eltekintve a köznapi értelemben vett keménységet, hogy mennyi alkálifém-ion van benne)? Hiszen vízzel akár a gyémátot is át lehet vágni, ha elég kis felületre elég nagy nyomású vizet "spriccelünk".

Tudom, hogy valami nagyon nem tiszta számomra ebben a kérdésben, de még azt sem igazán látom, hogy mi :D

"Ez gondolom csak a nemfémekre (vagy nem tudom mikre) jellemző, mert pl. a vasnak sokkal kisebb a szakítószilárdsága, mint az acélnak, pedig az acél elvileg nem más, mint szénnel szennyezett vas."

A megállapítás jogos. A fémek képlékenységét a diszlokációk okozzák, vagyis a fémrácsban kirándulni képes rácshibák. Az ötvözők ezt befolyásolni tudják, a szén pl. gátolja a diszlokációk terjedését.

A kovalens kötéses kristályrács más.