Miért nem küldenek rovert az életre legvalószínűbb, hogy alkalmas bolygóra, a Jupiter holdjára, az Europa-ra?

Küldjünk egy rovert?

[link]

A jég olyan vastag, hogy minimum nukleáris robbantások sorozata kellene, hogy át lehessen hatolni rajta...

De most volt hír, pont egy éve (2014 márc.) a NASA egyszer csak jelentős támogatást kapott a kormánytól, hogy műholdakat küldjön az Európára. A NASA már annyira lemondott a dologról, hogy nem is igényelt ilyet, de John Culberson kongresszusi képviselőnek hála, most KÖTELEZI őket a törvény is, hogy egy megajánlott támogatást egy Európa küldetésre fordítsanak.

A rossz hír: a várható tényleges elkészülés időpontja valamikor 2020 után.

Ha nem is roverek, a műholdak rengeteg információt tudnak közölni, többet mint gondolnád. Sokkal hasznosabb először így vizsgálni a felszínt.

A kérdésedre pedig, hogy "miért nem", általában egyszerű a válasz: pénz, pénz és pénz. Majd ha a közvélemény nagy pénzeket szavaz meg űrbeli küldetésekre, akkor gyorsabban megy az ilyesmi. Most egyelőre örüljünk annak, ami van.

"Akkor erre még várhatunk egy jó 20 évet, ha jól nézem,még mire arra jutunk, hogy valahogy le tudna a gépezet fúrni a jég alá..

Egyébként, a jég alatt ott is hasonló nyomás van, mint a földön..Hasonló hőmérsékleten fagy a víz? "

Több okból sem olyan egyszerű oda lefúrni. Egyrészt az Europát a feltételezések szerint nagyjából 20-100 km vastag jégpáncél borítja. Ez olyan mennyiségű jég, amit nem olyan egyszerű csak úgy átfúrni.

Másrészt a Jupiter nagyon erős mágneses térrel rendelkezik, ami komoly problémákat okozhat a mágnesességre érzékeny műszerekben. Ezen kívül igen erősen sugároz a röntgen-tartományban, amely ugyancsak károsítani tudja a jelenlegi elektronikai eszközeinket, berendezéseinket.

Harmadrészt az Europát borító jég folyamatos mozgásban van, mert a Jupiter óriási gravitációja folyamatosan gyűri-gyúrja a holdját, állandóan összetördelve ezt az iszonyú vastag jégpáncélt. Az egyes rétegek ezáltal folyamatosan elmozdulnak egymás felett, ami igen durva örlő-nyíró hatást fejt ki mindenre, ami ebben a jégben tartózkodik. Csak összehasonlításként, a bolygónkon a legutóbbi jégkorszak alkalmával Európa felszínét nagyjából 2-3 km vastagságú jégréteg fedte, mégis olyan felszínformáló hatása volt, hogy a jégkorszak előtti Európára rá sem ismernél. Komplett hegységeket tolt arrébb vagy borotvált le. Pl. kivájta a fjordokat Finnországban, és van olyan többszáz tonnás szikladarab, amelyet kb. 3000 km-nyire találták meg attól a hegytől, amelyből lehasadt.

Negyedikként megemlíteném, hogy a jég nem egy szilárd cucc, sokkal inkább amorf jellegű. Lásd pl. a gleccsereket, amelyek magyar neve: jégfolyam. Ráadásul a jégnek sokféle módosulata létezik. Ezek különböző nyomás és hőmérséklet értékek szerint alakulnak ki. Jelenleg kb. 13-féle jégmódosulatot ismerünk: némelyik olyan sűrű és kemény mint a gránit, némelyik meg úgy folyik, mint a méz. Az Europa jégpáncéljában uralkodó körülmények alapján ott legalább 5-6, vagy még több fajta módosulata lehet jelen. Ráadásul ezek a Jupiter iszonyatos gravitációjának gyűrő hatása miatt folyamatosan keverednek is egymással.

Öt: A minimum 20 km vastag jégpáncél olyan iszonyú nyomással nehezedik az alatta lévő vízre, hogy ha oda bármit is sikerülne lejuttatnunk, az úgy roppanna össze, mint egy tojás a satuban.

Hatodikként pedig nem árt tudni, hogy ha még mindezeket legyőzve mégis sikerülne lefúrni a folyékony vízig, és egy szondát lejuttatni, amelyik képes kibírni azt a sokmilliárd pascal nyomást, azzal sem érnénk túl sokat, mert a vastag jégrétegen egy deka jelet sem tudna átjuttatni, a jég elnyelné az összes rádiójelet, amit csak kibocsátana ez a szonda. Közvetlen kábeles összeköttetésről pedig szó sem lehet a fentebb említettek miatt.

Szóval az, hogy az Europa folyékony vízkészletéről bármiféle közvetlen képet kaphassunk, az a jelenlegi technológiánkkal egyelőre megoldhatatlan akadályok egész sorába ütközik. Ebben az évszázadban aligha lesz bármiféle képünk arról, hogy mi is rejtezhet az Europa vizében.

"A minimum 20 km vastag jégpáncél olyan iszonyú nyomással nehezedik az alatta lévő vízre, hogy ha oda bármit is sikerülne lejuttatnunk, az úgy roppanna össze, mint egy tojás a satuban."

Az Európa gravitációja a földinek csak töredéke, ezzel az adott mélységben a hidrosztatikai nyomás is.

Ha tudunk olyan kütyüt gyártani, ami a Mariana-árok alján bírja a nyomást, akkor ott is fogja.

A jég alá jutás és a kommunikáció sokkal nagyobb probléma.

Lehet, hogy hülyeség, de szerintem a jég alatti vízbe jutásra az lehetne egy módszer, hogy orbitális pályáról egy iszonyat stabilra (akár ezer G-s ütközést is túlélőre) épített szondát a lehető legvékonyabb jégrétegre lelövünk, mint egy rakétát, ami sebességéből, mozgási energiájából eredően átjut. Lehet ez akár egy több méteres roncsolható tű formátumú rakéta is, amiben a hosszú, tömör romboló hegy mögött lengéscsillapító folyadékban kuksol a szonda, ahol a becsapódási lassulás alatt a fenekétől az orráig előresétálhat és ezzel is nagyságrenddel csökken a G-hatás.

E za rakéta szépen átüti a jeget, majd "odalent" kiengedi a szondát, aztán, az miután begyűjtötte az adatait, egy nukleáris elem hőjével szépen lassan, akár hónapok alatt felolvasztja magát a felszínre és leadja az infót.

"7es ezzel a technológiával, jól be is szennyezné a vizet"

Hát pár méteres körben biztosan.

Odébb kell úszkálni. Nem hiszem, ha valami miatt lehetetlen az ötlet, akkor ez lenne az.

A Mariana-árok 1100 bar-os nyomása alatt meg "gond nélkül" tudunk robottal kolbászolni, szóval szerintem ez sem gond.

A kérdés szerintem tényleg főleg a jég alá be illetve a jég alól ki problémakörre korlátozódik.